Felszabadítás; Télire; Túlél, nem él túl
FelszabadításÉn a nővérem húga vagyok.
Egy edényben terveztek pótalkatrésznek.
A szüleim rendelkeznek a testemmel,
úgy gondolják, szerveket kell adnom
a testvéremnek, aki rákos.
Én egy tökéletesen egyező
kromoszómaképződmény vagyok.
Anyám foggal-körömmel védi
a nővéremet, aki meg akar halni.
Én egy donor vagyok, aki
köldökzsinórvért adományozott a
testvérének. Minden beavatkozáson
óriástűket szúrtak a testembe.
Én ma már egy kislány vagyok,
a nővérem vért hányt és elhagyta a testét.
De még mielőtt elment, megköszönte,
hogy nem erőltettem rá az életet.
Télire
Húsba maró hidegről számoltak
be az éjjel. Az őszi időszak
előrevetíti a havas telet – ilyenkor
az anyukák lekvárt és kompótot
készítenek, elraktározzák télire.
Az anyák ezt az anyjuktól tanulták,
mindannyian azt suttogják,
ez a túlélés záloga.
Az én anyám nem rak el semmit,
a tartósítószerek kupacban állnak
a fiókban. Már három éve nem írok
levelet az angyalnak, mert nem tudom,
milyen kézbesítési címet adjak meg neki:
hogyan fog rám emlékezni a család,
ha már nem itt mosolygok, hanem
onnan figyelem a karácsonyi fényeket?
Tegnap éjjel azt álmodtam,
anyám az ágyam fölé hajol, és néz.
Majd kiment a ház elé –
lehet-e ennél hűvösebb? –,
havat lapátolt, és sírt.
Túlél, nem él túl
Erős a csattanás,
hallani a szívdobogás
újabb megbotlását,
holnapért kiált a test,
bevadásszák a sugarak.
A ciprusfának nincs virága,
és milyen vékony a gyökere.
Most jobbra menj,
itt balra kanyarodj,
amoda is születhettél volna,
a halálszagú vaságyak nem
bírják az elnyíló lelkeket.
Szeret, nem szeret.
Vissza a tetejére