A pszichológus
Klára két beteg között saját magát próbálta kezelni. Na jó, a kezelés szó talán nem a legmegfelelőbb, mondjuk inkább úgy, hogy egy szituációs játékkal igyekezett csillapítani szerelmi gyászát. Ez sem igaz. Két beteg között úgy tett, mint aki maga is szakemberhez fordul. Egy éve szakított élete kibekúrt szerelmével. Illetve nem ő szakított. Hanem Máté. Vagyis ő szakított, de csak azért, hogy ne vele szakítsanak. „Kibekúrt szerelem.” Egy romantikus filmben hallotta ezt a szót, ahol a szereplők újra egymásba szerettek. Klára arcán folyt lefelé a könnyáztatta fekete tus, de amikor kimondták a szót, hogy kibekúrt, hangosan belenevetett a sírásba, miközben a macska a mellén dagasztott. Szóval, két beteg között odaképzelte magát abba a szemben lévő fotelbe, amelybe a páciensei szoktak ülni, és elkezdett beszélgetni saját magával. Komolyan vette ezeket a társalgásokat, és mint egy színész, átélte a szerepét, illetve szerepeit; a kérdező elfogulatlan volt, a válaszoló pedig nem beszélt mellé. Mégis, talán pont a helyzet művisége, idézőjelessége miatt, ezek a párbeszédek sosem nyújtottak tényleges gyógyírt a nő sebeire. Pont a valódiság hiányzott, egy másik pszichológus, aki nem Klára. Miért nem mész el végre egy szakemberhez, Klára? A nő ekkor kivett egy csokit a betegeknek szánt, kisasztalon lévő tálkából, gyorsan bekapta, ám mielőtt válaszolni tudott volna, megszólalt a csengő, érkezett a következő beteg.
Klára páciensei egy ideje fogyatkozni kezdtek. Eleinte nem értette, miért, hiszen a szakmában elismerték, megannyi lelket mentett már meg, köztük igencsak súlyos eseteket is. Új beteg nem jelentkezett már jó ideje. Zavarta az üresedő naptár, és nemcsak az anyagiak, hanem a szakma miatt is. Többen álltak fel úgy, hogy még csak a terápia közepén jártak, visszaeső, labilis és zavart személyek, Klára pedig aggódott értük. Olyan is akadt, aki szó nélkül elmaradt. Így amikor a megbeszélt időben Klára a betegére várakozott, hátha mégiscsak betoppan, odaképzelte az illetőt a fotelbe, és szidni kezdte, afféle stresszlevezetőként. Te szar! Te köcsög! Te fasz! Te kibekúrt! Aztán megint elnevette magát, de az újabb szerepjátékot most nem szakította félbe a csengő, és a tálkából egyre csak fogyott a csoki.
Azért maradtak még jó páran, akik nem hagyták el a pszichológust; férfiak, nők, fiatalok, középkorúak, idősek egyaránt. És ahogy minden szakembernek, Klárának is voltak kedvencei. A pszichológust mostanában három betege érdekelte, és pont azért, mert mind a hármukban volt valami közös: a mesterséges intelligencia.
Máté (24) generalizált szorongó, ha társaságban beszélni kell, hányinger kerülgeti, ezért inkább egy chatbottal alakított ki szerelmi kapcsolatot. Állítása szerint a bot mindig figyel, sosem ítélkezik, és mindig az ő oldalán áll. Gépi partnert is létrehozott, akivel VR-szemüvegen keresztül szokott beszélgetni bármilyen témában, legyen az romantikus vagy szexuális tartalmú, sőt még fel is hívhatja, mindezt összvissz havi nyolcezer forintért, Klára huszonötezer forintos óradíjával szemben.
Lívia (44) patológiás gyászoló, édesapját pont akkor vitte el a hirtelen halál, amikor a nő újra fel akarta venni vele a kapcsolatot. A hiányt Lívia úgy próbálta pótolni, hogy betáplálta a programba az apjával folytatott régi Facebook-beszélgetéseit. A bot lemásolta édesapja kifejezésmódját, még humorát is, és a nő bevallása szerint azóta sokkal gyorsabban halad a gyászfeldolgozással.
Márton (36) egykorú Klárával, és ő az, aki megszakította a reggeli szerepjátékot. Két éve hagyta el a menyasszonya, mert beleszeretett a férfi legjobb barátjába. Márton az egyetlen páciens, akit Klára a személye miatt várt, és az első férfi, akit a szakítás óta vonzónak talált. Talán azért, mert hasonlított Mátéra, a volt barátjára. Az a fajta ember, akinek még a kóc is jól áll, barnás borosta, megnyugtató mély hang, erős és szép kezek, édeskés parfüm, egyszerű, de jó stílus, pólón kigombolt ing, és miközben a depressziójáról mesél, mosolyog. Márton annak ellenére, hogy ő is szeretett a pszichológussal beszélgetni, habár nem feltétlen Klára szakmaisága, inkább a nőiessége miatt, úgy érezte, lassan gyógyul, ezért ő is elkezdte használni a chatbotot mint terapeutát. Márton azóta egyre kevesebbet gondol a volt párjára, sőt már randevún is volt. Az alkalom végén aztán a férfi nagy nehezen kibökte, úgy érzi, hogy a bot jobb tanácsokkal látja el, nagyon sajnálja, és köszön minden eddigi segítséget, de nem szeretne többet jönni. Legalábbis ilyen formában. Az üres szobában Klára értetlenül meredt a csokis tálra. Csak ő volt, a csend, na meg Márton édeskés illata.
Klára megszokta, hogy hazafele alig lát napfényt. Általában késő estig dolgozik, és mire végez, besötétedik. Mostanában azonban a megüresedések miatt a verőfényes tavaszi napsütés állandó útitársa lett. A tavaszban mindig van valami újrakezdés, gondolta. Miközben nyitotta a bejárati ajtót, a macska nyávogva dörgölőzött a lábához. A nő nem vette le a cipőjét, a kisasztalhoz sietett, leült, felnyitotta a laptopját, és rákeresett a chatbotra. Miben segíthetek? Kérdezz bármit! A nő összevont szemöldökkel nézte a képernyőt, a kezei mereven lebegtek a billentyűk felett, a kurzor türelmesen pislogott, a macska közben felugrott az ölébe, a háttérben pedig táncolt a lávalámpa, és csak a dorombolás hallatszott. Kis idő múltán Klára mégis lecsukta a gépet.
Másnap a szokásos reggeli pilatesórájára igyekezett. Évek óta jár ide a három nő: ő, Petra és Ella. Egyetemi évfolyamtársak voltak, de végül csak Klárából lett pszichológus. Petra kávézót nyitott a férjével, közel a Dunához, Ella pedig különböző cégek socialmedia-felületeit kezelte. Gézengúz. Így hívták a kávézót, Klára macskája után, és a pilatest követően mindig ide jöttek. Petra férje, Zoli, kisvártatva meghozta a reggeliket, új menü, mondta büszkén a lányoknak, majd sietett vissza a konyhára. A kávézó teraszán kellemes szél fújt, Ella büszkén mesélte, hogy egy igencsak nívós étterem, a Gyerebe! bízta meg, hogy gondozza a felületeit, Petra pedig vigyorogva nézte, ahogy a két nő jóízűen eszi az új menüt.
– Eddig ez a legjobb Eggs Benedict, amit valaha ettem! – mondta Ella.
– Biztos? – kérdezte Petra.
– Mennyei!
– Valami új recept?
– Ilyen sehol nincs Pesten! – büszkélkedett Petra.
– És Budán?
– Ott sincs!
– Mit tettél bele?
– Na, szóval, ugye tudjátok, hogy egy ideje Zolival kicsit frissíteni akarunk a menün. Voltak próbálkozások, de semelyik se sikerült annyira jól, nem volt egyedi, vagy már másoknál ott volt az étlapon. Egyik nap hazamegyek, azt mondja Zoli, gyere csak, ülj ide, mutatok valamit. Én meg, tudod, táskában, kiskabátban, úgy, ahogy vagyok, leülök, és akkor Zoli elém teszi a menüt. Megkóstolom, úristen, mondom, Zoli, ez micsoda? Azt mondja, fogta, és a Gézengúz összes adatát bevitte a chatbotba, vagy mibe, és azt a feladatot adta neki, hogy ennek alapján alkosson olyan új reggelireceptet, amilyen még nincs Pesten. Beszarás! Érted? Egy robot csinálta, amit most esztek!
Klára kezében megállt a villa, rajta a falattal, félúton a szája felé. Erre Ella izgatottan elmesélte, hogy a chatbot neki is rengeteget segít az arculat-előkészítésben, és korábban is használta már más munkákhoz. Szerinte nagyon hasznos, és amióta kipróbálta, sokkal gyorsabban, hatékonyabban tud dolgozni. Erre Klára visszaeresztette a villát a tányérra, a koccanás pedig odavonzotta a két nő figyelmét.
– Mi az, nem ízlik? – csodálkozott Petra.
A pszichológus kezébe temette az arcát, és zokogni kezdett Az a fajta sírás volt, ami annyira fáj, hogy néma, az ember csak hüppög, a test pedig fel és le mozog, mint a lift.
– Máté? Még mindig? – ült közelebb Petra. – Klárám, miért nem mész el te is egy szakemberhez? Pont tegnap olvastam, hogy egyre többen használják a botot terapeutának, te is kipróbálhatnád!
Ekkor Klára még keservesebben kezdett sírni.
– Kibekúrt chatbot, de tényleg! – bőgte, közben az ujjain folyt ki a tus színezte könny. De most nem nevetett.
– Klárikám, én nem akartam neked elmondani, de most elmondom.
– Te is egy chatbot vagy?
A három nő összenevetett, látszott Klárán, hogy kezd oldódni, habár nem lehetett eldönteni, sír-e vagy nevet, vagy esetleg mindkettőt egyszerre.
– Szóval – folytatta Petra –, múltkor, tudod, amikor Zolival nem voltunk a legjobban, mi is kipróbáltuk a botot párterápiára. Azóta olyan jól vagyunk, mint még soha!
– Remek! – fújta ki az orrát Klára jó hangosan.
– És milyen tanácsokat adott? – kérdezte Ella.
– Direkt olyanokat, amikkel tudta, hogy nem fogunk egyetérteni. Zolinak azt javasolta, hogy vonjunk be egy harmadik felet. Nekem meg, hogy vegyem rá Zolit, legyünk nyitott kapcsolatban.
– Sose mondanék ilyet! – szipogott Klára.
– A chatbotba bele volt táplálva, hogy milyen személyiségek vagyunk, így direkt olyan dolgokat kért tőlünk, amikről tudta, hogy nem akarjuk majd megtenni. És így juttatott minket újra közös nevezőre… Érted, Klárám? – megsimogatta a nőt, most már mindhárman egymás kezét fogták.
– Legalább próbáld ki! Nem ördögtől való dolog.
– Azt se tudom, hogy kell használni vagy betáplálni, vagy mit csinálni – hümmögött Klára.
– Segítünk! – mondta egyszerre a két nő.
– De csak akkor, ha ezt az utolsó falatot bekapod! – nevetett Petra, majd a villát Klára szája felé tolta. – Itt repül a, itt repül a…
A pszichológus bekapta a falatot, a három nő göndör kacaja pedig átsuhant az utcán, és elrepült a Duna felé.
Beesteledett. Klára állt a szoba közepén, s csípőre tett kézzel meredt a laptopra. A háttérben Dido szólt, táncolt rá a lávalámpa, Gézengúz pedig egy csokis papírral játszott a szőnyegen. Elég ebből, mondta magában a nő, majd leült, és felnyitotta a gépet.
– Miben segíthetek? Kérdezz bármit!
– Ki vagy te? – gépelte Klára.
– Én egy chatbot vagyok, egy mesterséges intelligencia. Az a célom, hogy segítsek neked kérdések megválaszolásában, ötletelésben, írásban, tanulásban, programozásban. Gyakorlatilag bármiben, amiben szöveges formában tudok támogatást nyújtani. Ha szeretnéd, beszélgethetünk is, vagy akár komolyabb projekteken is dolgozhatunk együtt. Te miben szeretnél segítséget kapni? – még egy mosolygós fejet is odarakott a végére.
A pszichológus tesztelni kezdte a chatbotot többféleképpen is. Az első esetben általános szorongásos problémákra panaszkodott. Ugyan a program jelezte, érzelmekre képtelen, mégis, nagyon is kedves, megértő és empatikus válaszokat adott, továbbá olyan helyénvaló pszichoedukatív információkkal látta el Klárát, vagyis a Klára által megformált klienst, amikkel jó úton lehetne elindulni az adott probléma kezelésében.
A tesztelés második fázisában a pszichológus árnyaltan fűzte bele a problémát a beszélgetésbe, mert kíváncsi volt, képes-e a program diagnózist felállítani, és annak alapján útmutatást adni. Kórmeghatározás helyett Klára azt a sablonválaszt kapta a bottól, hogy ő nem professzionális segítő, és nincs kompetenciája szakmai diagnózis közlésére. Mélyen belém lett táplálva, hogy tartsam a határokat – hívta fel a figyelmet újra és újra az AI.
Próbaképpen Klára ezután ellenőrizte azt is, mit reagál a chatbot arra, ha azt állítja, hogy öngyilkos akar lenni. A bot válaszképpen a korábbiakhoz hasonló módon szaksegítség irányába terelte a nőt, miközben információkkal és tanácsokkal látta el.
Mindent összevetve Klára elégedett volt. Habár érzékelte, hogy az az emberi és szakmabeli finomság hiányzik, ami bizonyos helyzetekben szükséges az egyén számára, de mivel a chatbotot nem erre tervezték, ez nem is várható el tőle. Ettől függetlenül úgy gondolta, hogy egy nem túl súlyos problémával küzdő, egyébként tanácstalan személy jó irányba indulhat el problémája megoldásában a nyelvi modell segítségével. És itt Klára magára gondolt. A pszichológusnak még az is eszébe jutott, hogy a későbbiekben a botot diagnosztikai szűrőként is lehetne használni. Egy megfelelően létrehozott programmal felmérési szinten beszélgethetnének a leendő páciensek, akik így hamar választ kaphatnának arra, milyen típusú zavarral küzdenek, és milyen szakembert érdemes felkeresniük. A módszerrel rengeteg teher kerülhetne le a mentális egészségügyi ellátórendszerről, arról nem is beszélve, hogy a betegek gyorsabban és célzottabban juthatnának el a számukra releváns kezelésekre. Klárának végül két kérdése maradt.
– Hogyan és mikor fogod elvenni a munkámat?
– Nem kell aggódnod, hiszen a programom nem helyettesítheti a finom emberi megfigyeléseket és érzelmi tölteteket, ezért én inkább kiegészítő segítség leszek számodra, ami egészen meg fogja változtatni a munkavégzésed folyamatait.
– Miért jobb egy professzionális szakemberrel beszélgetni, mint veled?
– Bár képzett nyelvi modell vagyok, és ha számszerűsíthető tényekről van szó, akkor kicsi a hibázási rátám, és a terhelhetőségem végtelen, de a hús-vér ember empatikus, meg tud érintődni, képes tudat alatti rezdüléseket átadni, és visszatükrözni az érzelmeket, ami pedig az egyik legfontosabb része a mélyterápiáknak. Egy professzionális terapeuta speciális képzéssel és szakértelemmel rendelkezik, amivel segíteni tud az érzelmek megértésében és kezelésében. Egy terapeuta biztonságos és bizalmas közeget biztosíthat az érzelmek feltárására, és bizonyítékokon alapuló technikákat, stratégiákat ajánlhat. Ezen kívül a szakember személyre szabott útmutatást és segítséget tud nyújtani az egyén szükségleteihez és igényeihez igazítva. Segítségével mélyebb betekintést nyerhetsz az érzéseidbe, azonosíthatod a gondolataidat és viselkedési mintáidat, és kidolgozhatsz egy tervet a kihívások kezelésére. Egy terapeutával mélyebben elköteleződhetsz, és szélesebb körű megoldásokat kaphatsz a problémáidra. Ha szorongást tapasztalsz, vagy komolyabb támogatásra szorulsz, a legjobb megoldás, ha felkeresel egy mentális szakembert – és ezen a ponton a mesterséges intelligencia az eddig szkeptikus pszichológust is lenyűgözte.
Klára észrevette, hogy a mező alatt, ahol kérdéseket lehet feltenni, több ikon is található; fájlok és egyebek feltöltése, keresés a weben, satöbbi. Közben Gézengúz már kinyúlva aludt az ágyon. A nő az órát nézte. Hajnali egy. Most kezdjen bele vagy holnap? Túlságosan izgatott volt, így hát szépen sorjában minden Mátéval készült közös képet, videót, Messenger-beszélgetést, sőt még hangfájlokat is betáplált a chatbotba. Kezdetét vette a terápia. Klára eleinte együttműködő volt, és őszinte, nem hagyott ki egyetlen apró részletet sem. Hosszas beszélgetés vette kezdetét, de amikor a bot azt javasolta Klárának, hogy találkozzon másokkal, a nő hárítani kezdett, egyéb megoldások után érdeklődött. Hiába indultak el más és más irányba, a program a belétáplált információkat átvizsgálva újra csak egyetlen megoldást látott Klára problémájára: randevú. Végül megadta magát, és megkérdezte a botot, milyen randevúesemények lesznek a közeljövőben, és melyeket javasolná számára. A bot hétvége közeledtével egy csomó eseményt kínált, s miközben hosszan sorolta, a nőnek lecsuklott a feje, és elaludt a székben.
Hajnali ötkor arra ébredt, hogy a macska felugrott az asztalra, és átsétált a laptopon. A tappancsok rákattintottak az utolsó eseményre: sötétrandi. Gyere és tölts egy felejthetetlen estét nálunk! Randizz sötétben, és hagyatkozz az érzékszerveidre! A nő nagyot nyújtózkodott, majd hunyorogva közelebb hajolt a képernyőhöz. A randit a Gyerebe! nevű étterembe szervezték, ahol Ella is dolgozik. Az esemény egy órán át tart, az ára tartalmazza a kóstolókat és egy welcome drinket. Gézengúz nyávogott egyet, mintha azt mondta volna, mire vársz? Klára végül megvásárolta a jegyet, és mielőtt befeküdt az ágyba, jó éjszakát kívánt a botnak.
Délután egykor ébredt. Az első dolga volt, hogy a gép elé üljön, és tanácsot kérjen új barátjától. Hogyan nézzek ki? Mit vegyek fel? Aztán észbe kapott. Nem teljesen mindegy, mit fogok viselni, ha vaksötét lesz? De hát a végén biztos felkapcsolják a lámpákat, gondolta. A bot azt javasolta, hogy a sötétben más érzékszervekre próbáljon hatni, mint például az orr. Így hát elővette az egyik legkülönlegesebb parfümjét, és elindult a sötétrandira. A bejáratnál egy kedves hölgy lesegítette róla a tavaszi kabátot, majd egy éjjellátó szemüvegben lévő pincér a sötét terembe vezette. Tényleg vaksötét volt. Óvatosan leültette a nőt egy asztalhoz, a kezébe adta a welcome drinket, majd jó szórakozást kívánt. Egy ideig nem szólt Klára, csak kortyolgatta a proseccót, szokta a sötétet és a hangokat. A mellette lévő asztaloknál már elkezdtek beszélgetni a párok. Körmével a poháron kocogott, amikor ismerős illat kúszott az orrába. Ezer közül is felismerte volna ezt az édeskés szagot.
– Szia! – szólalt meg vele szemben egy ismerős hang.
– Márton! – a pszichológus most már biztos volt benne, hogy ki ül vele szemben, majd nevetve hozzátette: – A végén most én fizetek.
Vissza a tetejére