Milyen volt?
Most akkor Balaton vagy Horvátország? Balatonra ne menjünk, kurva drága. Mondjuk, Horvátország is kurva drága, de az legalább tengerpart, megvan az a nyaralásfeeling, hogy tényleg voltál valahol, és nem csak hétvégére ugrottál le fokhagymás-tejfölös lángost zabálni. A horvátországi fotókat ki lehet posztolni, a Balatonon készülteket ciki. Jó, akkor Horvátország. Autóval mentek, a repüléstől félsz, a vonat büdös, utálsz egyensúlyozva pisilni. A barátod vezet, neked csak nézned kell a tájat, néha megálltok, ő a hátát ropogtatja, dohányzik, te mész, veszel valamit a kúton. Apartmanban foglaltatok szállást, a Bookingon azt írták, beszélt nyelv angol, horvát, where can we park, kérdezed, a néni mosolyog, yes, és az ágyneműhuzatra mutat. Megállapítod, hogy a jól felszerelt konyhában nincs se mikró, se kávéfőző. Aranyos lakás, csak nem a tengerre néz, kinek van arra pénze? Húsz perc gyalog a part, felesleges kocsival menni, a barátod cipeli a strandtáskát, könnyű az út, lefelé visz. A pálmafának nincs árnyéka, három másik családdal nyomorogsz egy sötét folton a sziklafal tövében. Idegesít, hogy a nagydarab faszi a törölköződön ül, utálod a konfliktust, magadban fortyogsz. Vécé nincs, csak egy toitoi, körömmel kinyitod az ajtaját, beszagolsz, lepillantasz, minek pillantottál le, majdnem elhányod magad. Elgyalogolsz a bokrokig, keresel egy fűcsomót, ahol még nincs zsepi. Ég a vállad, elfelejtetted a naptejet, neked mindegy, kreol a bőröd, de a barátod megszívja majd. A parton nincs bolt, nincs semmi, csak egy csávó járkál fel-alá hűtőtáskával, ordibál, hogy kukuruz. A bikinit már a szálláson fölvetted, itt csak a tengerjáró cipődet húzod fel, nem tudod, mi a rendes neve, a magyarok így hívják, tengerjáró. Hideg a víz, otthon mindenki azt mondta, a tenger meleg, inkább kiülsz a szélére, csapkodnak a hullámok. Éhesek vagytok, nem kívánod a kukoricát, a barátodnak meg úgysem elég, visszamentek a szállásra, az emelkedő miatt negyedórával tovább tart az út. Ragadsz az izzadságtól. Végre tudsz rendesen pisilni, letolod a bugyid, szétgurul belőle az apró kavics, a hullámok mosták bele. Lezuhanyzol, zuhanyfüggöny van, irtózol tőle, a fenekedre tapad, hiába lököd másodpercenként arrébb. Úszik a fürdőszoba, a lábtörlő kevés, törölközővel itatjátok fel. Bementek a központba, éttermet kerestek, pizza van, vagy tengeri herkentyű, nem rajongsz a királyrákért, de azt kérsz, tengerparton ilyeneket kell enni. Lefotózod, sokan lájkolják majd. A barátod polipot rendel, aznap már nem csókolóztok, vacsora után tesztek egy sétát a tömegben, válltáskádat izomból az oldaladhoz szorítod. Bementek egy szuveníres boltba hűtőmágnest nézni, kell anyáméknak, te anyádéknak, húgomnak, a két mamának, barátnőmnek, kolléganőimnek, tizenötezer forintot költötök el csak mágnesre. Tíz perc múlva egy másik szuveníresnél vesztek még egyet, magatokat kifelejtettétek. Kitalálod, hogy hajókázni akarsz, meghallgatjátok az ajánlatokat, negyvenezer forint az egész napos túra, búvárkodással, naplementével, szendvicsebéddel. Lemondasz róla. A barátod telefonja állandóan csörög, melóból hívják, maguktól képtelenek bármit elintézni. Elfáradtok, visszamentek a szállásra, bedőltök az ágyba, éjjel mindkettőtöket összecsipked valami. Másnap várost néztek harminckilenc fokban, másfél óra után behúzódtok egy kávéházba. Magyarok ülnek mellettetek, szólsz a barátodnak, ezek magyarok, kötelező bejelenteni, a szomszéd asztalnál titokban ugyanezt tárgyalják rólatok. Kimentek a halpiacra, a rendes piacra, vesztek olívaolajat díszüvegben, szappant, levendulás tasakot, amire a város látképét nyomtatták. A harmadik napon már unjátok az egészet, nincs miről beszélgetni, megnéztétek, amit lehetett, döglötök a parton, mert a víz még mindig rohadt hideg. Legalább most hoztatok naptejet, bekened a barátod hátát, azzal szórakozol, hogy lecsipkeded a válláról a foszló bőrt. Magadon hagyod a tengerjáró cipőt, körvonala ráég a bokádra, a bikinifelsőd pántját szerencsére lecsúsztattad. Rejtvényt fejtesz, direkt nyaralásra vetted, napsütésben nem látszik a telefonod kijelzője. Lassan, de azért eltelik a délután. Reggel korábban indultok haza, mint terveztétek, a barátod felveti, hogy álljatok meg a szomszéd városban, van ott egy amfiteátrum. Rázod a fejed, megkönnyebbül. Otthon mindent kirángatsz a táskából, még nyirkosak a törölközők, nagyon büdös, amíg pörög a mosógép, átnézed a fotókat, kiposztolsz egy galériát. Másnap a kolléganőid érdeklődnek, milyen volt a nyaralás. Jó, csak rövid, ezen mindegyik röhög, áradoznak, milyen jó színed van, úgy tesznek, mintha a te hűtőmágnesed lenne életük ajándéka. A nyaralós képeken száztizenkét lájk van, összességében megérte. Lehet, hogy jövőre visszatértek.
Vissza a tetejére