Hamarosan megjelenik a nyári Eső

Mondatok az Eső soron következő számából
(Összeállította: Varga Sándor)

„Először a polgármester ment a mikrofonhoz. Jól megtermett vaddisznó volt, öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben. De cipőt nem viselt, száradt sárdarabok látszottak a csülkein.”
(Kiss Ottó)
 
,,befagyott az idő mióta nem vagy itt
ugyanaz minden csak a hiányod változik”
(Fecske Csaba) 
 
„Képes vagy-e Istent szeretni akkor is, ha nincs, vagy csak akkor vagy rá hajlandó, ha hasznosnak mutatkozik? Kíváncsi vagy-e a saját történeteidre, ha azokra mások nem kíváncsiak.”
(Jónás Tamás)
 
„A szelek nemcsak zúgnak,
fújnak is, csapkodnak a fák.
A kövek se csupán hevernek,
repülnek is, mikor eldobják.”
(Serfőző Simon)
 
,,Hatvanfokos líra. Könnybe lábad tőle az ember szeme. Ez a vers olyan, mint egy fotóalbum. Kinek konkrét emlék, kinek nosztalgikus bolyongás a múltban. Fortepan.”
(Jenei Gyula)
 
,,…igen, ez a sűrűsödésveszély
nagyon is problematikus, fel-
építesz valamit, s körülötted
lebontják mindazt, ami vagy.”
(Petőcz András)
 
,,Az én nemzedékemnek még nagyon fájtak a társadalmi igazságtalanságok. Ez ma már alig érdekel valakit. Amerre csak nézünk, kapzsiságot, falánkságot, korrupciót és degenerációt látunk. Hatalmi gőgöt és képmutatást tapasztalunk. A kapitalizmussal együtt jár a nyomor, és egyre inkább kidomborodik a romboló kreativitás is, ami vele jár. Szerintem morális entrópia felé halad a világ.”
(Juhász Tibor Fenyvesi Ottóval készített interjújából)
 
,,Nem önmagában a tánccal van baj, inkább elkorcsosult változatával, mely az évkezdetet s évzárlatot nem megszenteli, hanem a szabadosság bírvágyó orgiájává avatja. Elnézzük az önfeledetten forgó, szíves párokat, s tán arra juthatunk, hogy az iménti megjegyzésem erős túlzás, holmi papocska sápatag irigysége az ifjak ártatlan mulatságára, csak mert őt abból hivatali állása mintegy kirekeszti. Sarkos megállapítás, még akár igaz is lehetne.”
(Lackfi János)
 
,,Apa mégsem jár vasárnaponként
a bankba, ahogy nagyapa templomba,
így nem is fogják meghallgatni az imáit.”
(Boldog Zoltán)
 
,,Ám ahogyan az adott kapcsolat túljutott a kezdeti fázison, ugyanazok a nők egyre kevésbé lelkesen ették, amit föltálalt. Idővel és fokozatosan átvették tőle a fakanalat. Kiderült, hogy remekül főznek. Mint már szó esett róla, Péternek mázlija volt a szerelemben, a barátnők vidéki lányok közül kerültek ki, s előállították tájegységük ételkülönlegességeit. Nyírségi gombócot. Tiszai halászlét. Szabolcsi ürügulyást. Mátrai borzaskát. Békési lebbencslevest. Péter boldogan csámcsogott. A kapcsolat további lazulásának köszönhetően erre a nők egyre élesebben figyelmeztették.”
(Vámos Miklós)