Lattipa és a Nap

Volt egyszer egy királykisasszony. Úgy hívták őszeszélyességét, hogy Lattipa.

Egy szép nyári délutánon belefeledkezve játszott a barátnőivel. Milyen kár, hogy este lesz, és véget kell vetni a játéknak - mondta az egyik barátnő. „Ugyan már!” - kiáltott Lattipa királykisasszony, és a Nap felé fordult: „Nap! Megparancsolom neked, hogy maradj az égen!” A Nap még csak nem is mosolygott. Lenyugodott. Földühödött Lattipa királykisasszony: „Megállj, Nap, ezt megkeserülöd!”

Egy másik alkalommal egy éjszakai táncmulatságot szeretett volna meghosszabbítani: „Nap, megparancsolom, hogy ne kelj fel!” - mondta nekikeseredetten. A Nap fogta magát és fölragyogott, véget vetett a báli éjszakának. „Ez tűrhetetlen!” – toppantott Lattipa királykisasszony. - „Udvarmester! Azonnal zárd börtönbe a Napot!”

Gondolhatjátok, hogy nem sikerült. Repült a feje szegény udvarmesternek.

„Főtábornok! Zárd börtönbe a Napot!” A főtábornok habogott-hebegett. Repült a feje.

Sorra került mind: az alkamarás, a főkamarás, a nádor, a zádor, a pohárnok, a tányérnok és mindenféle ülnök és álnok. Zitty-zutty, röpködtek a fejek, az ég tele lett röpködő fejekkel, csillagfejek, bolygófejek, feketelyuk-fejek. De a Napot nem sikerült.

Jaj, nekem. De jaj ám, mert már csak én maradtam egyedül, szerencsétlenségemre éppen akkor ott voltam odaszületett udvari bolond. Jaj, Istenem, miért nem születtem máshova! Ámbár... Nem azért vagyok én bolond, hogy egy szeszélyes Lattipa kifogjon rajtam. Bevezettem őt egy ócska várkastély ócska cintermébe. Befalaztattam minden ablakot, csak egyetlenegyet, egy nyugat felé nézőt hagytam meg, rácsokat rakattam rá, és egy bakacsinfekete függönnyel elfüggönyöztem. Gyertyákat hozattam, művirágokat, girlandokat és színpompás cifraságokat, húzták a zenészek, kétségbeesetten tátogott a kórus. Este elhúztam a bakacsinfekete függönyt, éppen ott volt a rács mögött a lemenő nap. „Tessék, börtönbe zártam a Napot.” Lattipa diadalmasan fölkiáltott: „Megmondtam neked, szemtelen Nap, most megkaptad a magadét!”

Nos, éppen így állunk. Mit tehetnék mást?

Vissza a tetejére