Szakadó izzadtságban

Belerándulok,
ahogy mint villámlás az égen,
a betegség, fájás
keresztülhasít bennem.

Még nem terít földre,
mintha nem történne semmi,
csak kaput az út felől,
próbál sarkamból kifordítani.

Csak ázzak szakadó izzadtságban,
mosson el veríték, mint eső a port.
Egyszer csak a lecsendesedő idő
már ne leljen sehol.

Vissza a tetejére