Jégszekrény

hokedlire tett nagy lavór

nem mosdószék fedeles-csukható

az volt természetes

nagymosáskor teknőben fürödtünk

a mosókonyhagőzben alig lehetett látni

nem számított ha kicsapkodtuk a vizet

anyu a betonpadlóról az összefolyóba söpörte

 

lepedőben vitt föl a hátán a lakásba

be az ágyba ahová télen samott-tégla került a kalorról

törülközőbe csavarva

melegítse de ne égesse a lábat

 

mosdás a falikútnál vagy a lavórban

bár néha igyekeztünk elbliccelni

mikor álmosan az ágyig jutottunk

anyu bejött talpellenőrzésre

s kiparancsolt lábmosásra

papucs nem volt

csak ágy mellé rakott hideg cipők

a pizsama szó se kapott igazi értelmet fejünkben

gatya trikó

és alvás a vassodronyos ágyban

nagy dunyhák alatt

 

szomszédunknak volt a konyhában kádjuk

mellette fürdőkályha

hetente begyújtották és fürdött a család

jégszekrényükbe

ha jött a jeges

tördelték az egyötvenért vett jeget

 

a szekrénynek nálunk nem lett volna dolga

mindent megettünk

nem volt maradék

tejért a főzéshez ha kellett lábassal mentünk

kannánk se volt

tejfölt hozott egy asszony vecsésről péntekenként

bögrébe üvegbe mérte

vaj nem szokott az asztalunkra

a zsír elállt a kamrában is

 

örök titok marad

kinek az ötlete volt

osztályunkat a kenyérgyárba vitték

hogy ott zuhanyozzunk

második-harmadik elemisek lehettünk

a szemérmesség már alakulóban

emlékszem

az osztály köztudottan kivételezésnek

s talán közutálatnak is örvendő üdvöskéjét

az antikát állandóan kísérgető körösztke volt

ki szappanozta a fejünket a hátunk

hogy egy idegen dörzsölte rám a habot

nézte pucérságomat

megalázott

elmosta az örömet amit a zuhogó melegvíz adott

 

kaptunk valami süteményt is

kiflit vagy zsömlét

sőt ahogy visszarémlik az a délelőtt

inkább pacsnit egy-egy pohárnyi tejjel

hisz valahogy úgy volt beállítva

látogatásra megyünk

megismerni a kenyérgyárat

 

fehérruhás emberekre

sülő tészták illatára emlékszem

olyanra

amit reggelenként a telepre hozott a szél

 

a rosszemlékűvé vált

zuhanyozás volt a fő attrakció

 

1959-ben bekerültem egy gyárba

adtak szappant melegvizet

nem nézett senki a fülem gallérom mögé

kaptam havonta 60 forintnyi inas-ösztöndíjat

ami a napi zuhannyal

komoly helyet jelölt ki nekem a társadalomban

 

a jégszekrény hiánya még évekig nem jelentett gondot

ami volt elfogyott

 

de közeledett már a fridzsider-idő

Vissza a tetejére