miskolci balladák, tömegközéppont


miskolci balladák

 

(delírium)

miután két öklöd közé szorult a hold,

és felnyaltad a hajnali tejutat is, rád

köszön, vagy csak bólint a köd, az

az ismerős hideg a megállóban.

 

zsebedben összeszedett ötforintosok közt

csörög az éjszaka. súlya van az utolsó,

meg nem ivott bornak, s a bérházakról

ajkaidra futnak az összes cserepek.

 

gyomrod mégis korog, és ráfelelnek a

trabantokról leszakadt fékdobok, amíg

tükörképed rád vihog, mikor elsétál

melletted kutyalelkű, ébredő néped.

 

(közöny)

dolgozni kell. az adó, az állam,

és nem is tudom pontosan, de kedvem

nincsen hozzá. munka előtt egy sör,

este egy másik, munka után egy asszony,

este egy másik.

 

a második tönkrement házasságom után

se bennem van a hiba, és az ország is

csak jól járna velem. de nem érdekel

már a politika, mióta a főnököt se.

 

a diósgyőr meg nyert vagy kikapott,

elgurul egy szatyor a lábam előtt,

roppanva törnek a tűzcsapok. a szinvában

fürdő cigány gyerekre köpök.

 

a tizennégyes visz ki dolgozni, máshol

még nem jártam, de enyém ez a város,

ami elalszik fölöttem.

 

(egyéjszakás)

reggel érkeztem, de kabátomon

a miskolcszag, mint bőrömön egy ikerpár

szeme, megtapadt a kifröccsent

kutyanyálak között. megnyávognak a kóbor

macskák, másodszor rúg seggbe az avas.

 

holnap indulok, de ma este majd a

járdára fekszem, és amíg ez a föld

forog, én érzem, hogy itt, a lassú

beton alatt dobog egy másik világ közepe.

Vissza a tetejére