Angyal hófúvásban; Váradi hattyúk Benedekszabolcsnak
ANGYAL HÓFÚVÁSBAN
Hófúvásban érkeztem haza,
az autópálya tele volt gonddal.
Jöttek, mentek rajta gépjárművek
meg én meg én meg én.
Egy-két szekér, komolyan mondom,
a fejemben itt, meg ott,
autók, szekerek és emberek,
akik, vajon miért, ki tudja, miért,
unzsenír újra és újra megjelentek.
Karambol? Nem! De mégis, karambol!
Kérdezik, kijelentik, én már megszokom,
észre sem veszem, mondják a többiek:
karambolokban élsz. Ez az életem.
És akkor ott van, ahol van karambol,
lennie kell valahol, és akkor éppen ott,
ahol egyszerre vagyok és nem vagyok.
Megint, sokadszor, mint mindig, miért megint?
Miért már megint jelenik meg az angyal?
Most megint mit akar?
Kérdezlek, angyal, mit akarsz?
Nem fölöttem, bennem,
ott, bent, legeslegbelül
mit akarsz?
VÁRADI HATTYÚK BENEDEKSZABOLCSNAK
Vendégszövegekkel
Eltűntek a hattyúk a Garasos híd alól,
Csordásgáborral hiába kerestük őket
kétezertizenhét január tizenharmadikán
(és tizennegyedikén).
Fent azonban, a fölötte lévő híd alatti duzzasztónál,
a Dacia Szálló, ma Grand Hotel alatt,
foltokban, mintha őket láttuk volna.
Négy fehér, a ködben szürke folt,
a múlt havi, az elmúlt évi hattyúk.
Sirályok maradtak itt is, ott is,
előttük, a hattyúink elől tapossák el a vizet.
„Nagyvárad elvesztése különösen fájdalmas:
a magyar kultúra bölcsőjéről
és fölvirágoztatójáról van szó.”
A sétálóutca fölött kétnyelvű felirat,
januárban már csak két nyelve az érdekes:
nem kíván románul és magyarul
letűnt boldog ünnepeket,
csak a valami felirat maradt,
valami román és valami magyar,
ebben a sorrendben, a valami.
„A piacon sajttömbök és emberfejnyi méretű padlizsánok”,
decemberben és januárban is.
„Az árusoknál szőttesek és fából faragott háztartási eszközök,
a szuvenírboltban Vlad Ţepest ábrázoló hűtőmágnes.”
Törcsvárból kozmetikázva a nagyváradi várba.
„Szép város Nagyvárad”,
„újravakolják és újraszínezik a szecessziós házakat is”,
az embereket, románokat, magyarokat, cigányokat.
A zsidókat már nem,
az ortodox zsinagóga őre szerint
őket nem vakolják újra,
maradnak a sufniban bevakolatlanul,
mint annak idején, sufniban.
Hajdani pompájában ragyog ismét,
ragyog a város, örökétől fogva örökkön át.
Szép a Körös, szép a négy hattyú.
Vissza a tetejére