A vendégség vége; Keresésük; Fordított hiányjelek; Felmenő; Búcsú; Éjszakai földet érés


A VENDÉGSÉG VÉGE
 
                                               Ayhan Gökhannak
 
Mi már nem használhatunk feleslegesen vizet,
ezért csak a nyálunkkal tisztálkodunk.
 
Evés után, miután mindenki megtörli a száját és egyéb testnyílásait,
az evőeszközöket sem mossuk el,
a villákkal a gyerekek a porba rajzolják
kiszáradt tavaink hullámait.
 
Éjszakánként egy olyan vidékről álmodunk,
ahol felrázott dunyhaként dagad a tenger,
és az ég nem távoli tájak mocskát hozza,
az eső pedig nem olyan,
mint egy elharapott méregkapszulából kicsorgó folyadék.
 
Felébredve eszünkbe jut,
hogy a madarak hamarosan kihalnak,
és tojás nagyságú jégdarabok hullnak az égből,
 
ezért még elszántabban keressük a folyót,
mindenkinek csak a nagy, távoli kékségről beszélünk,
hátha látták,
de hiába próbálunk ügyesebben kérdezni.
Mindenütt csak ovális, lapos kövek,
hallgatásra ítélt isteneink kitépett nyelvei.
 
 
KERESÉSÜK
 
Megszállottan keressük őket, akiket elveszítettünk.
Átnézzük a homokba fordult roncsokat,
melyeket kivetett magából valami türelmetlen várakozás
folytonosan partot érő hullámzása,
de nem találjuk ott, csak saját
elveszett holmijaink, elromlott használati tárgyaink, gyerekkori játékaink.
Mert ők már messze járnak,
talán fel sem ismernének,
vagy elkerülnének, de semmiképp sem állnának velünk szóba,
hiszen csak arra emlékeztetnénk őket, hogy halottak.
 
 
FORDÍTOTT HIÁNYJELEK
 
A legkisebb lányuk volt.
Nagyon féltették,
egy védett növényről nevezték el,
amit nem sokkal később kiirtottak a völgyből a traktorok.
Egy lányiskolába íratták,
csak locsolkodáskor találkozott fiúkkal,
és néha titokban megivott egy vázányi bort.
Egyébként jó gyerek volt.
A szülei mégis gyakran mondták neki, eljön érte az az ember,
játékai, ruhái pedig itt maradnak egy másik gyereknek,
aki szebben ír, mint ő,
és két kézzel fogja meg a törékeny tárgyakat.
 
Talán ezért volt,
hogy sosem merte összefirkálni a hírességek képeit,
hanem körberajzolta párszor tollal a testüket,
hogy legyen valami fogalma a tökéletességről.
 
Amikor felnőtt, akkor hallotta először, hogy szeretik.
Nem válaszolt,
csak felírta egy cetlire, amiket mondtak neki,
és üvegpalackba zárva a vízbe dobta,
hátha olyan találja meg, aki elhiszi.
 
 
FELMENŐ
 
A pultos tekergeti a rádiót, adást keres,
az indokoltnál feszültebb hangon szól hozzám,
biztosan felidegesítette valaki,
talpam alatt csikorog a földhöz vágott üveg,
amit tegnap óta nem sikerült feltakarítani.
Ahogy ott állok, és nézem az órám,
hirtelen eszembe jut, hogy mi van, ha nem vársz,
ha nem hallgattad vissza a rögzítőt,
nem vársz ebéddel, süteménnyel,
de még kávé sincs otthon,
és én megszégyenítlek követelőző szeretetemmel.
Aztán még jobban megbénít a félelem,
mint hirtelen jött fagy a vizek felső rétegeit,
hogy mi van, ha nyílik az ajtó, te bejössz,
és nem veszel észre ebben a félhomályban,
kérsz két felest, annyit, amennyit egy ennyi idős nőnek már nem illik,
mi van, ha valamelyik asztalra borult részegnek meglátom az arcát,
és kiderül, valamelyik te vagy,
mi van, ha megundorodom tőled,
mi van, ha nem is szeretlek.
Hirtelen félni kezdek, hogy talán hiába jöttem,
hogy nem talállak, mert már rég elköltöztél,
vagy igazából soha nem is laktál itt.
Én pedig nem is ismerlek,
mégis hasonlítok rád,
mint sosem létező antik istenekre a szobraik.
 
 
BÚCSÚ
 
Azt mondta az orvos, nincs több remény, ezt el kell fogadni.
Becsaptad magad után az ajtót. A hirtelen támadt huzattól
a földre hulltak a gyógyult gyerekek
hálából készített rajzai.
 
Elhiteted magaddal, hogy ha találsz a szobában hét tárgyat,
amely olyan színű, mint a szeme, akkor felébred, és rád néz.
A hetedik ilyen tárgy a toll volt, amivel később aláírtad,
hogy felhasználhatják a szerveit.
 
 
ÉJSZAKAI FÖLDET ÉRÉS
 
Azt mondják,
angyallá változott,
az ütközés után
messzire szállt lufijából pedig
a naprendszer tizenharmadik bolygója lett.
Akkor is havazott.
Azt mondta, a mennyország ilyen lehet.
Neked, mint a csizmáról levert hó,
úgy olvadt el a hited.
 
A temetés után
elvállalsz mindent,
ellapátolod a havat,
bevásárolsz a szomszédnak,
betegeket látogatsz,
mindenkivel úgy viselkedsz, mint vele.
Úgy távozik belőled a szeretet,
mint elvetélt anyák lefolyóba fejt teje.
 

Vissza a tetejére