Nappali repülés


(kiképzőtábor)
ott feküdtem a tábori ágyon minden este onnan nyújtózkodtam messzire az ébrenlétbe az óra csörrenése felé
arcok vesznek körül készek észrevenni hogyha új szavakra bukkanok a nyelvalagutakban táplálják az ásatásokat túravezetők a múltban ahol másik nap világít
van egy ház amelyik elfogy lassan lebontják a hátsó szobákat tágasabb a tér ahol a memória madarai próbálgatják szárnyukat
növények várnak a föld ágyásaiban a kert évszakai közül az érettrebarbara-szezon időtlen
kerekes kútba leengedett vödrök vízfelszínére fagyott párolgó arc kezdődik mindig ez kezdődik el
 
 
(új)
éppen most keletkezik friss a csíkozása friss bőrén a pikkely még csak bimbózik még nem nyílt ki a szeme
a fogaskerekei fémesen csillognak még nem ízlelték a vért még recések még nem illeszkednek egymáshoz tökéletesen
folyton újraindul tölti még a frissítéseket várni kell hát várni figyelmen kívül hagyni pár hibaüzenetet
szárnya csőre fogai és uszonyai pontos modell szerint működnek üzemanyag-takarékosan hajlékonyan követik az utasításokat
hány pixeles a szem melyik részét nagyítsam ki hogy egy ablak rajzolatát találjam meg benne mely csak kifelé nyitható befelé soha
 
 
(agónia)
ez itt az állatok vagonja ez itt különutas megoldás a legközelebbi váltónál lekapcsolnak a szerelvényről
ez a sín jelent itt menedéket ezt a sínt kérik a menedékkérők akik a görbületekből érkeztek onnan ahol nincsenek egyenes vonalak
tél van visznek fáznak zörögnek a tájak messze innen tél van és ez itt a vagonunk
felfelé száll minden itt mint titanic fölött a hajóima mint mennyezet alá a kalória tragédia emelkedett végére a paródia
többfelé válnak szét az utak a váltóőr sajátja után kutat amíg visszaindul lassan kunyhójába melegedni
 

Vissza a tetejére