21.; 23.; 25.
21.
Felépíthető, állhat, omladozhat.
Nem áll meg, erre van rászokása.
Miféle formát miféle forma bonthat
tartalommá. A háznak lehet-e háza,
ahová hazamenjen, ha belefáradt
a túl sokáig helyben maradásba.
Ez a ház nem lesz soha házad,
eldől, elindul: így marad magára.
Magára marad a víz és a partja.
Tart a rommá felejtés, mint a gát.
Megáll, körbenéz egy pillanatra
az idő, végül megadja magát:
nincsen senkije, nincsen birtoka.
Felejtene, ha volna még hova.
23.
hullani volna szép szerep
lassított felvételeken
téged szeretni nélküled
nem lehet megpróbálni nem
ragaszkodni a híd felett
rugaszkodni csak esni
derekadon a köteled
ez a pirosan bomló masni
és végül persze visszaránt
a hídon állók tapsa fenn
újraszokni a szép magányt
készül a gyáva szerelem
másik szerephez gyönge vágy
zuhan és nincsen gondja rád
25.
Szedelődzködő, szorongó készülődés.
Rövid alagutak a tengerparti sztrádán.
Büszke a part: hogy véget ér a földrész,
és éppen itt, a terrakotta márvány
égbolt, szikla, tenger hármas metszetében.
Az ormon ott a tábla: ez az utolsó orom.
Ebből vagy ebben veszek részt egészen –
feketén bólingat a világítótorony
a hullám verte családi üdülésben –
benne veszek részt vagy belőle, készen,
kavicsos kor, ezer szemével néz a part,
tengerre lát, morajt morajra hajt,
nyújtózni próbál messzi öblökig.
Szorong a készülődés, szedelődzködik.
Vissza a tetejére