Weisz Dorka

2019/2 - Rendezvény; Mindig is; Visszamenőleg

Rendezvény; Mindig is; Visszamenőleg


Rendezvény

Gyerekként a távoli rokonok között ültem,
de nemsokára elfoglalom helyemet
a közelebbiek padján is.
Később végigjárom
a közvetlen hozzátartozók
minden szerepét:
előbb a lány leszek,
aztán az unokahúg,
végül a feleség
és a nővér.
Idővel gyakorlottá válok a szervezésben,
így a sajátomat is előkészíthetem.
Sírhelyet foglalni végül is olyan,
mint udvariasan becsukni
magam mögött az ajtót.
 
 
Mindig is

Anyám mindig
harminchat éves.
(Ennyit mondott,
amikor először
kérdeztem tőle.)
Ahogy ő öregszik,
úgy tolódik ki
a szememben
a középkorúság
felső határa.
 
Nem emlékszem,
hogy milyen volt
harminchat évesen.
Most úgy rémlik,
akkor is festette a haját
az őszülés miatt,
akkor is voltak ráncok
a szeme sarkában.
Minden változás
a fotóalbumokban
történik.
 
 
Visszamenőleg

Téged is felvettelek a férfiak listájára,
akiket sírva átkozok, ha iszom,
pedig téged olyan volt elhagyni,
mint kiöblíteni a joghurtospoharat,
mielőtt mindketten visszakerülünk
az újrahasznosítandó anyagok közé.
Kinőttem a rossz szeretőket.
Egy ideje nem bántott senki.
Visszamenőleg kifilézlek titeket,
aztán ha kifogytam a történetekből,
másokét mesélem majd el sajátomként,
vagy kitalálok magamnak új traumákat.

Vissza a tetejére