Kastély, üresen

 „...Mindennek a világon akkor van csak értelme,
ha köze van az emberekhez, ha alkatrésze lehet az emberi
sorsnak és cselekménynek.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Nincsen lélegező múzeum. Térerő hogy itt van-e, Konrádok,
Henrikek ezt lesik. Nincs, mit a szú eszik. Az élő, a fa átok
verte, holt limlomok. S napjuk leáldozott székek, pamlagok. Bádog
edényként szemétre jut minden. Emléke sincs, csupán üres kacat,
egykor ezüst, üveg, ónix. Mit se üzen már a réz, az ón. Ma csak
mint e papír, plexi, eldobható: semmi. Fogyaszt és túlél, kacag,
ifjú s a vén egyként modern. Hordja hetykén az egyszer használatost.
Tábornok uram, ki őrzőnek áll, trampli ezeknek. Mulattatót
így találnak benne. Fáraszt a múlt. Terhe életünk: a gyóntatónk.

Ház a XX. században

„Öröködbe, Uram, pogányok jöttek”
 (79. zsoltár)

Semmi sem maradt meg.
Dúlt padlás, falak s egy
babakocsi, nádból font,
fakerekű, jámbor
asszonyoknak álmos-
könyv, egész köteg - portól
súlyos Új időktől,
vásott legyező: tört
szárny az emberalomból.

Csak e harmonika-
szerű papír, mit a
pálma levele formáz,
ez maradt. Széthordva,
mit egy élet odva
rejt titőletek, hordák.
Így csak tatár, török
oroz, mint ez örök
lakó: ki nekünk foglár.

Vászon, selyem, brokát,
kristály, metszett pohár,
az áttetsző porcelán,
a háziszőttesek,
damaszt - mind elveszett...
Borsócakkos s „Honleány”-
ból horgolt abroszok.
E nincsekben zokog
fel mi örök dédanyánk.

Száz év a tanyaházban

 „Én mégis a régit gyászolom,
................................................
sárgult fényképek klasszikus áhítatát.”
(Csanádi Imre: Elsőszoba)

Aranyos keretbe zárt Kossuth-ereklye mellől mit látott vajon,
a vértanúk mellől, a miniszterelnök lőtt sebe felől, agyon-
sújtott, -szúrt harcosok, nagyságos bujdosók vásári képe alól

mit láthatott huszár dédapánk (tusán szerzett villogó szablya
ékessége, táncol paripája, sáncon röpteti át, ugratja),
mit látott az olcsó olajnyomaton ló és lovas tört alakja?

Űr az arc: belőle néz - cserélhetően - sárgás fotográfián
Dániel úr, nézi a rablókat, nézi a kóbor ármádiát,
agitátorokat. Osztoznak, ahogyan kölkök a vásárfián.