A kápolnaboltozat hogy át nem lyukadt,
és át nem ütött az égen, a sixtusin,
a kéznek érintése. Ujjnak, mely mutat
odatúlról. Fenyeget s delejez. Utisz

nem tapadt ennyire kényes távolokra,
mint az az ujjbegy, a remeklő, megképzett
remekéhez. Nem bűvölt áhíttatóan
így, teremtve és lebontva az igézet

marta tér zegzugait, a drága formát.
S nem gyűrte vissza mind magába, mi látszó
illat, szín, tűz, ahogy ő néz, ahogy ő lát.
Nem éri el sírás, nem ér föl hozzá szó.