[nem beszél]
in memoriam Rékasy Ildikó
nem beszél fölöslegesen
nem toporog tiltott ajtók előtt
érzékeny alkat hallgatag
megveti a beköltöztetett aljasságot
ahol a tagadás és árulás honos
tébolyult őszök alázták porig
szemükbe mondja vétkeiket
nyomukba szegődik
de madártávlatban a múlt
és hétfőn adásszünet újra
visszaesőként szimbólumokba
zárja a szabadságot
nem tudja van-e még visszaút
ám az idő átlát mindenen
visszahőköl a szív is
fénytelen sivatagot
szülnek köré az árnyak
és ablakán kaparásznak a
csöndkeresők
Vissza a tetejére