erőn fölül szeretni

versenyről szó nem lehetett közöttünk,

de az öcskösök, ha épp nem ámulnak

bátyjaik bátorsága láttán, esti kimaradásuk,

szülőkkel való szembefordulásuk miatt,

akkor már legyőzni erősödnek a nagy

testvérüket. „kétszer kettő az négy”,

akkoriban mi még csak hárman voltunk.

sokat mondogatta anyánk, hogy „szeressétek

egymást erőn fölül is”, de azt nem, melyikünk

erején fölül szeressük. például az ötéves,

legkisebbik öcsém erején fölül még lehettünk

volna vadidegenek is egymásnak. apánk ritkán

pofozott fel bennünket, de visszaemlékezve

megrészegült indulataira, csakis az ő

hatalmas erejére gondolhatott anyánk.

hetekig jártam suliba úgy, akár egy

jó tanuló: beavatottan, tudós józansággal,

de véraláfutásos ujjnyomaival az arcomon,

minden verés után. erőn fölül ütött meg

az én apám, egyszerű példázattal értetve

a legújabb leckét is: így kell szeretnünk

egymást, apám belátásán fölül.

a megbocsátásról

először törtél még csak össze. mindenki összetörik,

amikor kiderül, nem ő az egyetlen. majd eltelik

néhány hónap, és a hűségedért cserébe végignézheted

árulód lelki összeomlását.

a megbocsátás csak a szövetségre, fegyelemre vonatkozik,

nem pedig a lelki visszaolvadásra. ez lesz a legfőbb lecke

a következő időkre, de azért ne keseregj, adódhat még

boldog pillanat, és olyan is, ami tovább tördeli

egy életre megfogadott hitvesi kereszted.