Szamszára
az ingatlanos, borostás férfi,
nem a hőszivattyús fűtésrendszerről,
nem a homlokzati szigetelésről,
nem a hatkamrás ablakokról,
gáztöltött üvegezésről, nem a négyzónás
padló- vagy falhűtéses technológiáról
beszél az érdeklődő nőnek, hanem
a muskátlikról az erkélyen, a természeti
környezet szépségéről, a lokalizációról,
a lakás tájolásáról.
tehát szexista állat, hülyének,
zsákmánynak néz, meséli később
a lakásvásárlás előtt álló nő.
az egyetemista lány nem a szerelem
varázsáról, nem az érintés kivételességéről,
nem az élet ajándékáról áradozik,
hanem hogy szopás van folyton,
epilálni kell már megint minden hajlatot.
hogy illatozzon vágyhoz, kéjhez,
hol szende szüzet, hol pedig
a ragadozót játszva. és hányszor
kell, szűzanyám!, hányszor azt csinálni…?
minden férfi szexista állat.
aztán marad a főzés, a pára-
és porszívó zaja, a gyereksírás,
folyton zúgó magány és kötelesség.
mire a lurkók végre a nagyanyjuknál
alszanak, kimerült telepek a házban. csak nyelni,
nyelni, hová tűnt egyensúly, törődés, figyelem?
csupa erőszak az élet, tej, sör, büfögés,
láthatatlan fenyegetettség. a ki nem osztott
pofonoknak is megvan a maguk helye.
helye van nőnek a tenyérben, kék foltok
után az éles szavakat bárki visszavágja.
ütődés, kopás, súrlódások. erőszak.
főz, mos, mosogat. örökcseléd.
mikor szólítasz magadhoz, uram,
ha dühvel is, de végre megkívánva?
Vissza a tetejére