A keresztúton
beérvén Welsbe negyvenöt telén
az Alpenjäger barakkjaiba
szállásoltak be míg érkeztek ők:
a zsidó foglyok kísértethada
német parancsra átadtuk helyünk
meredten lesve görbedt árnyukat
s az értés vágya cél vagy ok iránt
ha volt ilyen bennünk már nem maradt
s a tábor májusban fölszabadult
s rendelt most amerikai parancs
vissza: beteghordó kell ápoló!
jöjjön az a fogoly leventebrancs
s mi mentünk s a kaszárnyaispotály
felől orrunkba szörnyű bűz csapott:
kapu mellett nőtt két nagy hulladomb
gúlákba rakva vagy kétszáz halott
s dermedt lelkünket csak új rettenet
rázta meg a barakkba lépve kint:
ránk váró tífuszlázasok között
ott voltak zsidó osztálytársaink
fürdetni gyorsan! a hordágyra föl!
s most futólépésben az orvosig!
s ha előbb érte utol a halál
csak vinni még míg térdünk megrogyik…
…mikor még Linznek hajtottak gyalog
már lefegyverezve a németek
hadifogolyként a vándorutunk
a nagy Konzlager alatt vezetett
Mauthausennál mit reflektornyaláb
vakító-forgó fényben mosdatott
villantva tornyot drótos kőfalat:
a halál fellegvárát láttuk ott
nem tudtuk hogy már ott együtt vagyunk
tavaly még mindünk gyöngyösi diák
falak két felén egyfelé terelt
szebb sorsra szomjas kamasz cimborák
s hogy a parancs is egy és ugyanaz:
túlélni míg a halál licitál
kire dróton kívül kire belül
s hogy a keresztúton együtt talál
(Apám, dr. Falcsik József emlékiratai alapján, akit 1944-ben középiskolásként beleventéztek.)
Vissza a tetejére