A céges Skoda
(Mielőtt kijönne a lakásomra néhány céges Skodával felszerelt tohonya céges muki, hogy alaposan helybenhagyjon, jelzem a finom iróniára és metafora-, sőt szimbólumértékre a közlekedési szabályokra vetett pillantásokhoz hasonlóan értetlenkedve néző elvtársaknak – és persze a céges Skoda-képviseletek céges képviselőinek –, hogy a címben szereplő márka: szimbólum. Így tessék olvasni. Egyébként szomorú, hogy odajutottunk: az ilyesmit előre kell bocsátani.)
A céges Skodát messziről megismered az úton.
Legfeltűnőbb autópályán: a semmiből terem mögötted – ha voltál annyira ostoba, hogy a közlekedési szabályokat betartva belekezdtél egy teherautó kulturált előzésébe –, és olyan vadul villog, hogy Kimi Räikkönen legyen a talpán, aki ilyenkor nem pánikol be… a teherautó kerekei alá. A céges Skodán nincsen fék, mint a szerelemvonaton lagziba’, de tempomat se nincsen, mert még ilyenkor, a bősz villogtatás közben is gyorsít, és hátulról nyalogatja a rendszámtábládat, mint az egyszeri, legelőre ballagó borjú a kommunista Románia hegyre felfelé kapaszkodó buszainak hátsó rendszámtábláját.
Városban még csak-csak viselkedik, esetleg nem sorol be időben, hanem az utolsó méteren pofátlankodik be, persze jelzés nélkül, ám ez már fel sem tűnik; no de az országúton és a pályán! Ott, kérem, ő a király. Király ÉS VIP, issszonyatosan fontos személyiség ő, rendkívüli sietségre és sietésre van kötelezve az élet által, minek persze császára is mindeközben; intézésekbe’ van neki a léte, sietnie kell, muszáj, a cégérdek kívánja, céges ügyben jár el, nem holmi családi szarságban, mint a többi autós.
A céges Skodát a vezetője nem kíméli: minek is tenné, hiszen céges, ugye. Itt maradt hagyomány ez a kommancsoktól, mikor a közös lónak senki nem adott enni (és a hátát se csutakolta le – túros is volt az istenadta), de vadul hajtotta mindenki, aztán visszaálltak vele a termelőszövetkezeti istállóba, és hagyták folydogáló olajjal rohadni. Ha bármit jelez a műszerfal, ha kigyullad a kifogyó tartály jelzőfénye… ugyan kit érdekel?! Elromlik – megjavítják. Cégpénzen. Egy a lényeg: neki sietős.
Te, kedves felebarátom, aki használt autó vásárlásán töröd a butácska fejed, igencsak rábaszol, ha ilyen kocsit veszel. Márpedig másféle kocsit nemigen tudsz venni: itten új kocsit csak néhány gazdag ember és cégek vesznek („lííízingelnek”, bocsika), te meg majd szépen ezeket vásárolod meg néhány év múlva, ezeket a tönkrehajtott roncsokat, amelyeket egy-két hétig takarítanak és pofozgatnak kifelé, miután a nagyon fontos céges üzletkötő leadta (és átült egy másikba, hogy azt is tönkrevágja), de még mielőtt kitennék eladásra, hogy te, verébkém, jól megvedd, és még örülj is neki (az első kanyarig), te ártatlan lélek…
Kotródj tehát előle, mert siet: az útjában állsz (még ha haladsz is), és úgyis addig villog, amíg eltűnsz; szinte beléd hatol hátulról, és hát ugye kevesen szeretik az ilyesmit – pláne cég(ér)es Skodától – elszenvedni.
Úgy megnézném egyszer, ki vezeti ezeket az autókat… de még soha nem sikerült, mert mindig előttem vannak, amikor meg mögöttem vagy mellettem, akkor nem látom a villogástól. Egyszer, ha nagy leszek, és nekem is lesz céges Skodám, utánamegyek, utána biz’ én, kétszázharminccal, levillogunk mindenkit a vérbe’, és hát csak megáll valahol. Akkor aztán szépen megnézem magamnak. Dagadt üzletkötő? Cingár programozó? Szemüveges középvezető? Megannyi kisnyuszi, akiknek a céges Skoda gőgös tudata adja a szupererőt? Még azt is el tudom képzelni, hogy egyébként tök normális feje van, és csak akkor borul el az agyi velej, midőn intéző üzemmódba kapcsol a szentem.
De van olyan érzésem is néha, hogy ezeket a kocsikat nem vezeti senki. Vagy esetleg Roland LeBay vezeti őket. Olyanok biz’ e céges masinériák, mint megannyi kis Christine az azonos című regényből: és legalább annyira agresszívak is. Nem létező sofőrjeik nyilván nem olvasták a könyvet (nem volt idejük, siettek, villogtak stb.), de talán a filmet látták (előzés közben, tükrözött képernyőn, of course). Ha igen, ha nem, nesztek még egy kultúrás párhuzam: azért rettentő szomorú, hova jutott a márka megbecsültsége, státusza, játékos megjelenítése Bohumil Hrabal Francin apuja óta, aki szeretettel bütykölte a Skodáját, és valami kellemesen avítt állandóság- és nyugalomérzet lebegett a lapokon, valahányszor szóba került a géperejű jármű…
Hát most nincs, most már semmi ilyesmi nincs. Agresszív kismalacok vannak céges Skodákban. A jó öreg audisokat és BMW-seket már régóta ismerjük, egykettőre ki is térünk az útjukból, ha meglátjuk a fényszórójuk alakját a tükörben: vérünkké vált a velük szembeni óvatosság, hiszen ők már régóta hozzátartoznak a vezetési kultur…álatlanságunkhoz. De a céges Skoda új szereplő az utakon: kell ismét harminc-negyven esztendő, hogy szervüljön – már persze ha megérjük a vértől iszamós utakon.
Vissza a tetejére