Az Alkaioszi strófák ciklusból
Az Alkaioszi stófák ciklusbólHova jut
Kalitka alján kis papagáj feküdt.
Előtte gubbasztott. Szavatolt halál.
Mint hó, elolvadt léte: vége.
Még magokat keresett a tálban,
aztán alig két óra, kiszállt belő-
le minden élet, és szeme csukva volt.
Fehér a tolla. Hópehellyel
most kavarogva, ha száll, hová jut?
Szárnyaszegett egek
Szellőztetek, beárad a múltidő.
Gyerekkorunk ma merre található?
Némán dalol kanári és csíz.
Hangjuk, a hang sebe, végleg eltűnt.
Hangrobbanását hallani csak szökött
daluknak, és megrezdül az ablakunk
is erre, visszhangozva régit.
Szárnyaszegett egek. Úszva, messze.
Otthona vár
Akácfa ága, árnya a létezés.
Magába zárva állna, de így kevés.
Magány a párja: látomása.
Elhiszi, mert szeme nyitva: látja.
A tél, a nyár, az ősz. Ez az állomás.
Vonatra szállna. Indul az év tovább.
Akácfa futna még utána.
Nincs hova. Nincs, aki várva várja.
Vissza a tetejére