Ketten egy Ladában; Tiszavirág-nyarakban
Ketten egy Ladában(Szolnok és Abony között)
Ketten egy rossz Ladában,
pont két város között,
egy régi délutánban,
jövő és múlt között.
Hol van már mindez, hol van?
Emlékromok között.
Kazetta a magnóban,
szünet két dal között.
Kilencvenvalahányban,
épp két korszak között,
ketten a délutánban,
az ég és föld között.
Egy hónapig ha jártunk,
volt pár napunk közös ‒
és nem lett folytatásunk
az évadok között.
Tiszavirág-nyarakban
A múlt reccsenve tört el,
mögöttem elmaradt
Abony, Szolnok és Törtel,
sok éj és virradat.
Tiszának görbe partja
ismerte lábamat,
de régen jártam arra,
de rég voltam kamasz.
Tisza moziban néztem
sorra a filmeket.
Azóta már helyében
sok emlékkép pereg.
Tiszavirág-holdfényben,
míg folyt el a Tisza,
én lányokat kísértem
a diszkóból haza.
Tiszavirág-napfényben
a Zagyva ott talált
a part menti töltésen
engem s pár cimborát.
Tiszavirág-nyarakban
gyűrűztek vízkörök ‒
eltűntek áradatban,
sok évtized mögött.
Akkor tanultunk élni,
próbáltuk így meg úgy.
„Sikerült?” ‒ meg se kérdi,
hallgat csupán a múlt.
Vissza a tetejére