Elhunyt Hatvani Dániel (Tiszaderzs, 1937) író, költő, szociográfus, esszéista, szerkesztő. Az Eső szerkesztősége ezzel a verssel búcsúzik tőle.

... És kétezer-egytől már örvénylett az alkony
feltépett bíborban és láthatártalan.
Mögöttem az utolsó Vénusz-dombok, árnya van
minden virágzó ágnak, hogy rám szakadjon

akár az ég is, sikoltó robajjal.
Figyeltem a szív meglazult eresztékeit.
Áttörni a magány torlaszát semmi sem segít,
habár kiálló vasakkal összeszabdal.

S rohammal közelített az őrült asszonyok
azért is újrakezdő sokszoros frusztrált vágya;
noha csak a comb- és hastáji hurkák pírja lobogott.

Megváltást reméltek tőlem, ki imbolygó keresztemen
maradtam megváltatlanul, s keresték hiába
véreres látomásba merülő tekintetem.