Egyre megy, hogy merre mégy,
szemed döngeti három légy.
Három döglégy, áll a tánc,
Isten, Halál, egy Finánc.

*

 Mintegy százezer évre innen,
élt egy csillag, akit hittem.
Hittem, hogy van s hogy egyáltalán
egy és más majd reám talál.

*

Piros csók voltam, enni kértem,
nem érdekelt, hogy silány segély
- szőlőt lop az éhes seregély -,
s végül megesznek hamuszín férgek.

Csend guggol a tenyerembe,
árnyék nő a két szemembe.
Egyik fülemtől a másikig,
terpesztett lábú csend sikít.

*

Az idő lassan messze száll,
hány elvarratlan egybeszál,
hány többszemélyes szerelem,
hány esőcsepp, egy meg egy.
 

Nyomomban egy hadsereggel
itt a reggel, itt a reggel.
 

Egy meg egy, az Te meg Én,
ülünk Isten tenyerén.
Emel, feldob, majd elejt,
van haszon és van selejt.