József Attilának szeretettel

1.
Nyugodtan éltem addig én,
míg nem szóltál, írjak költeményt.
A szívem ide-oda járt,
megjártam poklot és bazárt.
Hiába dobtam el az életem,
rólam szólt a végzetem.
(Ha nem tudod, hová mész,
bármelyik út oda visz.)

2.
Téli éjszaka, csontig hatoló hideg.
Fázik minden ujjam és minden ideg.
Ember jár az éjszakába’,
vele vacog keze-lába.
Jaj, Istenem, milyen világ!
Milyen éhes a holdvilág.
Milyen éhes vagyok én...
Tolvaj hazám, te cukorédes!
Rabló-pandúr ez az élet.
Szemem éhes, szívem táltos,
a halálom folytatásos.

3.
Sikong a tulipán, jajgat a jázmin;
csodálkozom én bármin?
Elkövettem rengeteg gikszert,
a szívem tiszta volt, tudatom béna,
lelkem mélyén száz haldokló verbéna
– Neked tapsikoltak a jázminok.

4.
Szorítsd arcodhoz koszos kicsi párnád.
Ez volt az élet. Belehaltál.
Ott ülsz az égbolt peremén,
szádon szálló remény...
Eljön a tenger, elviszi tested,
álmos halakkal egy vízbe fektet.
Nap süt, hold süt, csillagok az égen;
bölcsőhal vagy – harminc méternyi mélyen.

5.
Halott, mély, vidéki csend.
Kérj, könyörögj, esengj!
Holnap én messzire megyek,
távolsági köddel utazom, akár a fellegek.

6.
Apád, József Áron,
azt hitted, az óceánon
átkelt.
Romániáig jutott. Átvert.

7.
Voltál loboncos, fáradt nagy gyerek,
akit csak Jolán és Ödön szeret.
Meg a Mama s talán Judit,
és soha-soha Babits.

8.
Már nincs semmim. Eddig tartott az eddig.
Se félnem, se féltenivalóm. Semmim.

9.
Nem vágyam visz, nem akarat,
szeretnék még egy-két nyarat.
Ölemben összegyűjtött verseid,
mellemen medáliák. Ez persze vicc.

10.
Tudod, Attila,
van költő, aki magyarázza az életet,
s van, aki értelmet ad neki.

11.
Az anyag magömlése vagyok,
százféle hatalom.
Mintha rabod lennék,
– szabadon.

12.
Tejfölös a szája,
tejfölt eszik a macska;
szegény költő,
nem telik vigaszra.
Ki nagyon szeretted Anyád cicitejét,
miért hiszed el a cicamesét?

13.
Üldögélsz itt köztünk,
mint aki senkié,
sok rossz szerető közt
egyiké, másiké.

14.
Nem haragszom, Uram,
nem haragszom rád.
Te olvasod, Ő
írja a Bibliát.

15.
Tehervonatok jönnek-mennek,
pár száz méterre a sínek.
Rózsaszín gondolatok,
kósza kis rímek.

Elmenni innen messze,
síneken jön a tenger,
követ egy nagy hajó
rajta százkarú gengszter.

Amerikába ment apád,
Amerikában élni jó,
eljön érted a tenger,
rajta bíborszín hajó.

16.
Tudod, én nagyon szerettem Apámat,
de téged a te Apádtól messze vitt a bánat.
Voltál lelenc, árva kisgyerek –
sajnáltalak és nagyon hittelek.
Testvérem vagy, hatalmas bátyám;
állsz a város peremén, és vársz rám.

17.
Külvárosi éjszakák, kutyaguanó –
élve megmaradva meghalni volna jó.