Egy felejtés lebonyolítása
Valamikor bögreálom, flaneling, és semmi más.
Csak ez a körte, ezzel a matraccal, ami holnap is ugyanitt,
meg még ez a szó: hideg. Látszólag nincs benne semmi – üres és mozdulatlan,
mint egy kiégett körte, mint bármi más, amit magunk mögött hagyhatunk,
és felejthető. Én el akartam felejteni mindent, és sikerült: egyenként
vesztettem el, először a szagokat, majd az összehangolt kezelését
az evőeszközöknek – talán ilyesmit érezhet az is, aki jeges vízbe merül,
és a hypothermia következtében arra tud csak gondolni, milyen hideg.
Aztán fokozatosan az egészet, ahogy egy-egy álommal van,
amiben mégiscsak könnyebb lenne elérni téged, mint ezt a csupasz égőt,
reggelre semmi sem marad. Fekszem a fehér, vászonszerűfényben,
ugyanolyan egyszerű holmik közt, mint tegnap, és azon merengek, ha volna
nálam toll, most biztosan leírnám, mert lassan már azt is elfelejtek:
mindössze az a gyerekes játék hiányzik majd egyedül, ahol hogy a társad
tudja, azt mondod, hideg. Mintha a felszíntől, tőled egyre távolodik csak.
Vissza a tetejére