Petőcz András

2024/1 - Egy utazás emlékképei – Pierre halála2023/4 - A reményhez2023/3 - Találkozásom Allen Ginsberggel2023/1 - Egy utazás emlékképei2022/4 - November végén2022/4 - Katonák menetelnek2022/3 - Zsoltárparafrázis – mint mindenki; Zsoltárparafrázis – hogy el ne aludjam2022/2 - Útközben – a túlsó partra; Vagyunk, akik2022/1 - A kritika mint háborús eszköz2022/1 - Vojtina földjén2021/4 - Az elmaradt pezsgő emlékirata2021/3 - Kérdések – válaszok helyett2021/2 - Valamikor, régen2021/1 - A gyáva2021/1 - Barbaricum-üzenet2020/4 - Egyszer minden jó lesz2020/3 - Itt fent, a magasban; Találkozás; Fekete zsákban2020/2 - Pygmalion mondja – szobrának; Pygmalion műtermében2020/1 - A karantén hordaléka – hozadéka2019/4 - Néger-magam2019/3 - A varázsló különös szomorúsága2019/2 - Sziveri-emlék, Sziveri-hiány2019/1 - A vízpartot becsomagolni2018/3 - Sárga, kockás zakó2018/1 - Beszélgetéseim Istennel2018/1 - Beszélgetéseim Istennel2017/3 - Nézed az esőt; A fekete szobában2017/2 - Az "európai nemzetiség"2017/1 - Ancika2016/3 - Taní-tani2016/2 - Elment a Kicsi Asszony; Hiányzik a Kicsi Asszony; Mint a bolond2016/1 - Szaladni, szemben a széllel2015/3 - Fényesség, körülöttünk2015/2 - A behatárolt idõ2014/4 - A kéregető Isten2014/3 - Az öregedő Isten2014/1 - A megtört mozdulat2012/4 - Világvége, Tévét néz az Isten2012/1 - A Kis Kalapos Hölgy, A mobiltelefon2009/4 - Karácsony2008/3 - Nyugat2007/3 - Halálmegvető bátorsággal, A halálember2003/1 - Ebben az utcában laknak a hősök, A hős akkor, amikor nem hős, Karthago-társasutazás2002/3 - Kivándorol az isten2002/2 - A pénz és az isten

Nyugat

Az ajtó bezárul, az ajtó kinyílik.
Falevél-zizzenés, itt, a Saint Michel-en.
Járt erre valaki – legalább úgy hírlik –,
szobája volt fent az emeleten.

Járt erre valaki – mikéntha én járnék.
Arcára – neki is – ráírták: idegen.
Alkoholmámorban szépül meg a tájék,
bükkerdővé zöldül a párizsi szenny.

Nincs és nem lehet már, sehol sincs otthonom.
Koldus hajléktalan kabátját adja rám.
Kéziratok gyűlnek, ócska papírhalom,
m‘attends un verre! – egy kávéház asztalán.

Valaki járt erre – a jelen most a múlt.
Jövőről hazudni olyannyira könnyű!
Részeg hajóba ül, kinek a könnye hullt,
S ajkain csillog, fénylik a töpörtyű.

Az ajtó kinyílik, az ajtó bezárul.
Én bírtam versemnek csak a hőse lenni,
álmomban álmodtam sok színes tintáról,
s szerettem volna még szeretve szeretni,

de minden véget ért. Százéves csavargó,
járom – mintha Pestet – a párizsi utcát,
és semmi sem a régi. Érthetetlen argó –
pórázon a patkány: clochard őrzi cuccát,

s szerelmet árul egy élettelen ágyék.
Költők nincsenek már, nincsenek már versek.
Fény és csillogás van, meg növekvő árnyék –,
és vannak elfekvők öregembereknek.

Vissza a tetejére