Kavicsok, kövek

Gurul lefelé a lejtőn egy kavics.
Van Isten. - ez a két
szó kevereg, kavarodik
benne. Aztán megpattan egy
kiálló betonéten. Lehasad
róla egy kristály. Van is... - ez
gurul tovább, de mellé
szegődik, mintha tükröződne
a földben, egy másik kő:
Nincs is. Megérkeznek
a lenti templomba. A prédikáció
alatt végigpattognak a
fekete-fehér kövezeten.
Pszt, szól rájuk valaki,
bár eddig nem is figyelt.
Fölkapom őket kirohanok
velük, bár bent se voltam.
Égetik a tenyeremet, bár rég
a zsebemben lapulnak. Mohón
iszom a kútból, aztán
a két követ lenyelem, mint
a kakas, ha kukoricát enni
készül, bár mielőtt
lenyelném, selyemcukorként
szétolvadnak a számban.
Csontjaimon belül
kopognak. A gerinc kútjába
zuhan két kavics. A misén
egyre többen fordulnak
hátra, és csendre intenek,
bár csak most lépek be.
Az idő sétája keresztezi
az épületet. Nem tér ki.
Egy pillanatra megáll
a freskóban. A kavicsok
a homlokomban töltik az éjjelt,
hallom a vékony papír
zizegését, amivel takaróznak.
Ők ketten, ha összeadnánk
őket lennének együtt a semmi,
de sohasem fogok beleegyezni
a házasságukba. Ha elég
távol kerülnek, közöttük
egy másik idő szikrázik.
Az egyiket belekeverem
a betonba az épülő kilátónál,
a másikat egyszerűen a tóba
dobom, bár rég nincsenek nálam.
Az se lenne mindegy, melyiket
hová?

Minden kő gyanús. Bármelyik
kettő között keringhet áram.
Bármelyik három összeállhat
lehetőséggé. Bármelyik négy
egymásra épülhet. Bármelyik
öt csak a képzelet szüleménye.

Cogito úr látogatása

Hogy van-e ellenségem,
nem tudom. Manapság
igazán gonosz emberek
nincsenek, mindenki
koszos egy kicsit, a kis
bűnösök unalmas világa
veszélyes, mint egy
kaszakút. Nem akar rosszat,
de nem tud megbocsátani.
Nem akar rosszat, de
nem imádkozik, nem akar
rosszat, mert semmit sem
akar. Nem akar rosszat,
de tele van ellenőrizetlen
akarattal, nem akar
rosszat, de dől belőle
az elhadart ima, mint
a borszag. Senki nem
gondolkodik a tetteiről,
mert nincsenek tettei. Minden-
ki koszos egy kicsit.
Nem akar rosszat, de az
összeadódik mások
nemakarásával, mint
az autók kipufogógáza,
úgyhogy nem lehet
járni a fő utakon.
Ellenségeimmel a
mellékutcába térünk.
Manapság igazán
nem az emberek gonoszak.
Igazán emberek
nincsenek is. Mindenki
egy kicsit. Hogy
van-e, az ellenségem
se tudja. Sürgős lenne
valakinek megbocsátani.
Aki nem gondolkodik,
az is van.