hullócsillag; elcsurran egy
hullócsillag
száz csillagot hord az ég
és mind csak nehezék
mintha száz sarokkal
mérnék a talaj sűrűségét
amikor elenged néhányat a mindenség
a föld talpába karmolnak
az égő tüskék aztán
mintha erősebben porozna fény
egyetlen villanás
lángba borítja esténk
ez az isteni csiriz
valami finom illanó anyag
ragad meg a hold csücskén
a megkönnyebbülés.
elcsurran egy
az égen villám cikáz ez a súlyos
fényáramlás isten lakik minden
csöppben amit kiegyensúlyoz az ág
jottányival sötétebbre
színezi a fákon a lombkoronát
megtelik esővízzel a zöld
locsolókanna a verandán
néhány napja negyven fokban állt
míg megsimítod a bokádhoz simuló
macskát a legfényesebb sugár
marta hólyagosra gömbölyű nyakát
remegő árnyak rázzák a pocsolyát
megdörren a mennybolt és az a halk
suttogás mielőtt mélyebb csöndre
vált a levelek száján
elcsurran egy miatyánk.
Vissza a tetejére