Murányi Zita

2020/3 - A kialvatlanság metaforája; A fény allegóriája; Hogy súlynak érezd2017/1 - csipesz; királylány2016/4 - csütörtök; Csoóri; EP2016/2 - 2700 van; kasza; pörkölt2015/3 - hullócsillag; elcsurran egy2015/2 - remény; 13; hajnal; füst; piros2014/3 - csokiszív; vagy; prali-né2014/1 - jegesmedve; kisolló; visszhang2013/4 - téves; indulásomra; keszthely vol. 2.; sanzonhelyett2012/4 - amíg a sebek…, segédigék, ahogyan a fák2003/4 - társaságban, álomposta, „medárd”, zuhany, szégyen

hullócsillag; elcsurran egy

 

 

hullócsillag

 

száz csillagot hord az ég
és mind csak nehezék
mintha száz sarokkal
mérnék a talaj sűrűségét

amikor elenged néhányat a mindenség
a föld talpába karmolnak
az égő tüskék aztán
mintha erősebben porozna fény

egyetlen villanás
lángba borítja esténk
ez az isteni csiriz

valami finom illanó anyag
ragad meg a hold csücskén
a megkönnyebbülés.

 

 

elcsurran egy

 

az égen villám cikáz ez a súlyos
fényáramlás isten lakik minden
csöppben amit kiegyensúlyoz az ág
jottányival sötétebbre

színezi a fákon a lombkoronát
megtelik esővízzel a zöld
locsolókanna a verandán
néhány napja negyven fokban állt

míg megsimítod a bokádhoz simuló
macskát a legfényesebb sugár
marta hólyagosra gömbölyű nyakát
remegő árnyak rázzák a pocsolyát

megdörren a mennybolt és az a halk
suttogás mielőtt mélyebb csöndre
vált a levelek száján
elcsurran egy miatyánk.

Vissza a tetejére