A kialvatlanság metaforája; A fény allegóriája; Hogy súlynak érezd
a kialvatlanság metaforája
talán egy puha párna arcomba simuló összes ránca
a kialvatlanság metaforája az ébredés
minden ami belőlem indul ki és ami nem
éjjel ugyanaz a két szem és a tenyér
amivel lefeszítem a szívem
vissza egy kétismeretlenes dobbanásba
ez a szerelem előszobája papucsot húz
isten láthatatlan kőszobrára az ébredés
mintha minden reggel ugyanarra a hegyomlásra
a fény allegóriája
szív dől-e a szív salakjára
vagy az ég is csak a föld álma
egymásra nyitni amikor csukott szemünk
a fény allegóriája más hely nem létezhet
az égen egy pont lebeg
hogy ketten tartjuk középre a napot
amikor kiteszed a meleg is fölfelé áramlik
mielőtt elillan a zárt terekben
minden reggel ugyanaz a vég
amiben fölcsillant a kezdet.
hogy súlynak érezd
ugyanaz a fény mindenki szemében megrajzol
egy másik világot eddig háttal álltam a tekintetedben
ahogy isten nekem most megfordulok
a kockakövek legszentebb kopogásán
meglopni a valóságot talán csak egy pihe
amit a szél is arcodon hagyott
amikor elfújnád hogy súlynak érezd
a súlytalanságot megérinthetjük-e
magunkban azt a legbelső mennyországot.
Vissza a tetejére