Lázár Balázs

2025/2 - Helsingőri feljegyzések2024/1 - Az Augusztot játszó öreg bohóc dala2022/3 - Tizenharmadik helsingőri feljegyzés; Tizennegyedik helsingőri feljegyzés2020/2 - ÖrökDöbling2020/1 - Üzenet Helsingőrből2019/4 - H. úr elveszett monológja; H. úr vallomása Opheliának2017/2 - Az ágyhoz rendületlenül; Tartózkodó kérelem2017/1 - Miután H. úrnak; Kérdés-válasz; Nem kolostorba; Egy vers kapcsán; Kizökkent; H. úr léte; Lefekvés előtt2016/4 - A Bolond utolsó előtti éneke; Keszthelyi anzix2015/3 - Két rondó a fényről2014/4 - Nem tudom2014/3 - Csokoládé2012/2 - taxisblokád, ahogy, gyászhír, szeptemberi vers, kezüket fogva, szívucca, Szárszón, márciusban 2010/3 - Mariannak2009/3 - nyári eső2009/1 - csak, hát így, Egy mondatban mit jelentett?, túlsúly miatt, már itthon, 2008/4 - afterszolnok2008/1 - itthon, ikszakta, ki tudja?2006/2 - Tudtad-e, hogy, Jaj, Lear papa, Ugyan, Lear papa2005/3 - Willow Creek-nél, kapcsolat, próba, Terasz, gyászhír2005/1 - Ikarosz 2000, Vulkán, Eszmefutta, Szünetjelek2004/3 - Rózsa2004/2 - Most és itt2003/2 - Másnap2002/3 - Karcok egy meg nem írt naplóba2001/3-4 - istengyáros2000/1 - Ünnep1999/1 - Kocsma-librettó1998/1 - A hely

Tizenharmadik helsingőri feljegyzés; Tizennegyedik helsingőri feljegyzés


TIZENHARMADIK HELSINGŐRI FELJEGYZÉS
 
Talán öt százalékot érzékelünk
a másik emberből, mint ahogy
az anyagi világ épp ennyit
fed fel magából szűk szemeinknek,
s csak tökéletlen műszerek
vagy közvetett spekulációk
útján juthatunk el a nem láthatóig,
nem is beszélve a sötét energia
mindent átható, de érthetetlen
természetéről, aminek léte
valódi jelenlét nélküli,
de így tartja össze mintegy
fordított kölcsönhatásban
az univerzum táguló egészét.
Így lehet az ember is.            
A magunkból és másokból
felfogható öt százalék mögött
ott rejtőzik árnyék-lényegünk,
melyet sosem tudunk igazán
megismerni vagy megérteni:
lüktető mikrokozmoszunkban
ismeretlen eredőjű erők
sodornak a megsemmisülés
és újjászületés eksztázisáig.
 
 
TIZENNEGYEDIK HELSINGŐRI FELJEGYZÉS
 
nem az idő zökkent ki
csak elhajlították bennem a teret
gondolataim tömegvonzásának
gravitációs hullámai
s így a nemcselekvés lett
az egyetlen valódi tett
egyszerre vagyok és nem lehetek
mint kóbor szellemben a halott
s hogy az egész úgy valahogy mint
két párhuzamos világegyetem
amelyek egymáson kívül és
egymásban egyszerre jelen
hatva a másikra 
titokzatosan oda-vissza
mintha összefüggne minden mindennel
de semmi sem következne semmiből
mindegy hát hogy mi itt a kérdés
ha csak helyben járnak a válaszok
 

Vissza a tetejére