Kakaspörkölt
Húsvétvasárnap sötétpiros, zománcos lábas a
faasztal közepén, a virágos viaszkosvászon terítőn.
Vastag szaftú kakaspörkölt, hozzá főtt krumpli és
tészta, mert már csipedte a tyúkokat, már úgy nézett
a szemével, hogy rugdosódni fog. Félve ültök az
asztalhoz, nem vehettetek úrvacsorát, nem bántátok
meg bűneiteket, nincs az, hogy innentől csak az Úristennek
éltek. Falat kenyér és a korty bor, úgy rágni, hogy
ne legyen túl bumfordi, ne csámcsogj, úgy lenyelni azt
a bordó kortyot, hogy ne visszhangozzon tőle az egész templom.
Magad előtt összekulcsolt kézzel totyogni, ne röhögj,
amikor visszaballagsz a helyedre, mintha az egész
gyülekezet az arcodba bámulna. Amint vagyok, sok bűn alatt.
Az isten bárányára. Másnap ráolvad a nap a házakra, virágillattal
keveredő pacsulikölniszag száll a megszerkesztett utcákon,
mint őszi avarégetés füstje. Szétrepedsz a hústól, amit
magadhoz veszel, émelyegsz a színes krémektől, az édes
szeszektől. Fényes papírba csomagolt sörök, szalvétába
tekert narancsok, óriásnyulak csatasorban, asztalodra
halmozod, beborítod a szobádba, mint egy láda
aranyat. Öreg, kérges, eres, ám mégis puha és meleg
kezek ezreseket, kétezreseket nyomkodnak a markodba,
akárha hálapénzt. Agyvérzést kapott a szomszédasszony, de
vár, ültök a hideg előszobában, rombusz alakú zserbó,
tetején színes kukackák, sajtos masni, fehérbor.
A teraszon leanderek. Eszedbe jut a tengernyi
vadleander Görögországban, szorongva, sietve parkoltok
le a Kadett-tel a szürkekék, sima főút mellett, gázolajszag,
tépik, vágják, meg ne lássa majd a bolgár határőr.
Majd húsvét és pünkösd közt, kijárási tilalom idején
egy sátorban, a Duna partján a madarak:
tisztán zeng csipogásuktól, csivitelésüktől,
kiáltozásuktól, ordibálásuktól, éneküktől az egész öböl,
nincs más hang, csak ez az éles, fáradhatatlan kórus, az
egész világos éjszaka és hajnal az övék. A meglocsolt
lányok, nők, asszonyok tekintetében ott volt a bizalom,
nem volt benne kétség, elfogódottság igen, szép vers volt,
köszönöm. Rajtuk kívül senki nem várt semmit tőled.
A tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő
hétfő. Hideg hajnal, kikelsz a lópokróc alól, harmatos a fű.
Hová indulsz a madárdalban, eltévedt vendég.
Vissza a tetejére