Szentendre, augusztus
verzefelkönnyülnek a sínek ha már nem jár rajtuk vonat
csikorognak a kerekek ahogy agyam remízébe tolat
az ütött-kopott slagzöld hév rajta hadakozó részegek
volt egy korábbi életed de már nincs meg csak épp részletek
elvonult egy nagy vihar nyár nedves aszfalt esőszag
sétálsz rád kötve egy kis ember nézed amit előad
pár száz dunavirág az autószerviz-reflektor fénykörében
rendőrök hajtanak el nem kérdik miért hogy négykor ébren
egy nagy platán a parkolóban nyestek rókák varjak
mormogásod halkítsd hogy a főút morajlását halljad
hallani folyton hallani ahogy a gerendák pattognak
apró körmös lábak a bádogtetőkön harsognak
reszelősen lélegzik a batyu amely rád nőtt
most béke van a holdfény szövete pókfonállal átszőtt
az ember addig él amíg tartaléka marad a hitre
sétáltok az éjszakában s fejetek párával behintve
Vissza a tetejére