Emlékezz, fiam, mit mondott a hosszú élet titkáról dédunokáinak a kunhegyesi rokon századik születésnapján. Azt mondta, időben kell abbahagyni a szexet. Nevette persze ő is, de mi mindannyian, akik ezt hallottuk, tudtuk, hogy nem akkor találta ki, és szavai mögött komoly élettapasztalat rejtőzik. Úgy gondolhatta már negyvenegynéhány évesen is, amikor elvált a férjétől, jobb róla lemondani, minthogy az a másik időnek előtte a sírba vigye.

Tudd meg, fiam, a szexben lakozó erő a benned rejlő legnagyobb erő, teremtő erő. Ne hagyd hát felelőtlenül szétfolyni, hogy ne gyengülj le, és erőd folyamatosan megmaradhasson! Vedd észre, a szex nem pucér testek gimnasztikája és nem a lógó húsok tánca csupán. Ha csak annak tekinted, ne csodálkozz, ha gyorsan elfáradsz, a huszonéves hév után pedig egyre hamarabb megunod, majd könnyen belebetegszel, és korán megöregszel.

Gondolj arra, hogy a nő templom. Először is, ne úgy menj be ajtaján, mint a turista vagy a művészettörténész, akik a lényeget nem, csupán a formát és az alakot látják. Mielőtt belépsz, kérni kell a bebocsáttatást, hogy az égi csatornák megnyílhassanak és befogadhassanak téged. S ha megnyíltak e kapuk, borulj le életed oltára előtt, már meg is érintheted, és mondj el egy imát, amiben ekkor már bármit kérhetsz, mert megadatik. Egyszer csak észre sem veszed, és megszűnik az idő, jelentéktelenné válik a tér, mert megkezdődik a szent hempergés anélkül, hogy ezt hangos szóval megkérnéd. E templom testében és a te hívő testedben egyszerre tör elő Isten szelleme, tegyétek hát eggyé, hogy soha el ne feledkezhessen rólatok. Ha már mindketten érzitek, hogy a két test dörzsölésével fejlesztett áramfeszültség Isten kegyelméből olyannyira magnövekedett bennetek, hogy lassan megszűnik fontosnak lenni mindaz, mi látható, akkor álljatok meg, váljatok mozdulatlanná, csendesedjetek el, és mindketten mondjatok el újra egy imát: az áramot küldjétek föl testetekből az égbe, tegyétek közössé ott, hiszen tanultad te is fiam, hogy a lényeges dolgok az égben köttetnek, nem a földön, ahol csak az alak és a forma létezik.

Tudom, vannak templomok, amiket az idők során elhanyagoltak, és vannak, amiket ha helyre is igyekeztek hozni, elfeledkezve annak szakrális jellegéről az építészet sablonjai szerint újítottak fel. A templom ugyanis nem tűri a betont, teteje nem viseli el a nejlon fóliákat, és ellenségesek vele a SAT elit ANtennák is. Ezek az anyagok ugyanis éppen a lényegétől fosztják meg a helyet, ahová a hívő imádság szándékával léphet. Visszaveri vagy összekuszálja az égből jövő információkat, lentről pedig nem engedi fel az imádságot. Ne csodálkozz hát azon sem, hogy a pap bácsi, aki rádiótelefont használ, nem képes szentelt vizet készíteni.

Hasonlatos az ilyen templomhoz az a nő, amelyik nadrágban jár. Nadrágja összeszorítja, és nehezen engedi megnyitni a kaput, viselője az imádságos udvarlást nehezen érti, és anyáinknál, nagyanyáinknál rosszabbul viseli azt, hogy ő a befogadó és az elfogadó fél. A fehérneműket mindenféle színes és feketeneműkre cserélte, amelyek a szentséges erőket testébe zárva tartják. Magas talpú cipőben jár, amely testiségét erősítve nemcsak szelleme lakóhelyét, a fejet kicsinyíti, de megszakítja a földből az ég felé ívelő isteni áramlást, amely e talp híján akadálytalanul haladhatna teljes testén keresztül. Ne csodálkozz hát fiam azon sem, hogy azok a nők, akik nap, mint nap így mutatkoznak előtted, összekeverik a taknyot a spermával, egyformán undorodnak mindegyiktől, pedig undort inkább az kelthetne, hogy testüket mindkét esetben ugyanazzal a papírzsebkendővel tisztogatják.

A mag, ha az Anyaföldbe teszed, kicsírázik, mert a férfi és a női princípium találkozása teremtő erővel bír. Ezért gondolt meg jól, hogy hová teszed magodat, ha egyszer elteszed te is, hiszen a Feljebbvalóhoz hasonlóan, merthogy az ő képmására teremtetett az ember, e magban benne lakozik minden, ami a Teremtéshez szükséges. Minden tápanyag és minden étek. Ehető. Német nyelven ma is használatos rá az eierlikör, azaz „tojáslikőr” kifejezés. A kínai orvos pedig azt mondja, minden egyes cseppje száz csepp vérrel ér fel. Képzeld csak el, ha megissza, valóságos vérátömlesztést jelenthet annak számára, akinek megadatott, hogy nőnek szülessék. Ugyanígy fogyasztható a férfi számára a női nedv, amit a latinok „iható aranynak” neveztek, Paracelsus pedig a l’orpotable névvel illetett, ami szintén ugyanezt jelenti.

Hallgass hát Orfeuszra, tanulj Dantétól. Hermész Triszmegisztosszal együtt ők is azok közé tartoznak, akik észrevették, hogy az Isten előtt lejátszódó színjátékban a mennyei boldogsághoz vezető út a Poklon keresztül vezet. Mindnyájan tudták, hogy a pokol kapuja az a picinyke kis rés a két comb végénél, tornácát pedig az ég felé meredező oszlopok övezik, ahonnan földi szem még nem láthatja a Paradicsom fényességét. Hogy ez is feltűnhessen, és minden egyre fényesebb lehessen, azon kell munkálkodnod, hogy fokozatosan tágra nyisd. ezt a nyílást, a Rózsát, Dante kilencszirmú fehér Rózsáját, amit Verseghy is rózsarésnek nevez.

Csak lassan, lassacskán... Ne hagyj ki az ölelésből egyetlen rózsaszirmot sem a kilenc közül. Tudod, a kilenc, mint a legnagyobb egyjegyű természetes szám, az isteni átlényegülés sorszáma, a földi létből az Istenség felé tartó törekvés számjegye nemcsak a keresztény számmisztikában. Mint mikor imádkoztok, hagyjátok hát türelemmel kinyílni mind a kilenc szirmot, és meglátjátok, amikor már kezditek úgy érezni, hogy a természet törvényei lassanként megszűnnek, akkor, mintha meghalnátok, tárulkozzatok ki istenetek előtt, mert már lemondtatok az időről, s már nem számít a tér, akkor, ott, igen akkor, még a magömlés előtt, elnyeritek az örök szerelmet.

Ugye, érted már, fiam, miért kérlek, hogy tartózkodj a pinába történő önkielégítéstől?