Öt országban; Szűzanya
öt országban
öt nyelven kérjük ki a kenyeret a boltban,
– – olvassuk az utcaneveket,
– – hazudik a pap a templomban,
– – – a fán ülő madár.
– – – a hangosbemondó a vasútállomáson.
– – – az ibolyás bácsi a piac mellett.
– – – a ténfergő koldusok.
– – – az idegen.
– – – a tizenkettőt ütő óra.
öt térképét rajzoljuk az égnek –
sosem egyeznek.
öt nap gurul öt hegyoldalon,
öt szobasarokban öt boszorkány –
az egyik tüzet rak, és táncol,
a második pókot rejt a falrepedésbe,
a harmadik mellett megszólal a fekete macska,
a negyedik elvetél,
az ötödik bagollyá változik.
öt erdő virágait préseljük a könyvben.
öt kertet nevelünk,
a gyökerek között a férgek
öt országa épül.
– – szólal meg a hegy.
öt folyóban keresünk színes köveket.
a hínárok között a kagylókban
öt ország tündérei alszanak.
mindannyian ugyanarról
álmodunk.
szűzanya
egy szűzanyaszobor
évszázadok óta nézi a várost.
látta, ahogy fák nőttek ki
a kövek közül,
az épületeknek idegen mesterek
rajzoltak arcot.
a szökőkút évente egyszer
magába fojt egy galambot,
a preparátor elhelyezi
gyűjteményében.
az utcaseprő gyöngyszemek után
kutat a macskakövek között.
a cipész halottak lábbelijét
javítgatja, már nyitás
előtt sorban állnak a
kísértetek. csak szűzanya látja.
a kenyérsütő madarakat hív magához,
szétszórja a morzsákat. mesét mond
nekik, gyermekét keresi közöttük.
a harangozó naponta háromszor
mássza meg a csigalépcsőt,
hogy konduljanak a harangok.
az újságárus papírhajókat
hajtogat, aztán lemegy
a folyóhoz.
a festő szobája falára
mázolja a tejutat,
nem jön ki többé.
a virágárus már csak a
növényei nyelvét érti. idővel tulipánná
változik, gyermek
viszi haza.
a szabó a mezőn álló madárijesztőre
aggatja ruháit.
a szobrász kivési anyját, majd
elviszi egy varázslóhoz,
keltse életre.
a könyvtáros beköltözik a könyvtárba.
évekkel később rongyos könyv lapján
találják meg.
valaki a holdfogyatkozást nézi
az utolsó előtti ház
második emeletéről.
a városi park kékre festett padján
csecsemő sír,
körbeállják a kutyák.
szűzanya ujjait letörték, arcának
gödreibe bogarak költöztek,
ruhájára sokéves moha tapadt.
decemberi reggelen döntötték le.
teherautón szállították el.
helyén tömbházat építettek.
amikor beolvasztották,
szemeiben mozdult
az utcaseprő, a harangozó,
a gyermek, a szobrász.
aztán mindannyian föloldódtak
benne.
Vissza a tetejére