Varázslók
Kezdetben teremtette az eget és a földet.
A föld puszta volt, és üres,
és lelke lebegett a vizek fölött.
Szólt, legyen sötétség, és lett sötétség.
És látta, hogy a sötétség jó, ezért elválasztotta a
világosságtól. És az égboltra sárcsillagokat
függesztett, és belsejüket hamis fénnyel töltötte.
És este lett és reggel. Tövises bokrokat,
korhadt fákat varázsolt, hegyes ágaik
sebezték az eget. És a világot üvegcsontú
élőlényekkel népesítette fajtájuk szerint.
Azután megalkotta az embert
saját képmására, férfinak és nőnek alkotta őket.
És szólt: legyetek termékenyek, és szaporodjatok.
És kezükbe adta a vésőt, hogy az erős képmására
faragja a gyengét.
És este lett és reggel, és látta,
nagyon jó mindaz, amit alkotott.
A varázslók műhelyei boldognak hitt udvarok.
Vésőik, tervrajzaik láthatatlanok.
A kiszűrődő hétfejűsárkány-ordításokat
visszakárogják a madarak.
Másnap a művek zölden, kéken, pirosan
ragyognak, hátukon megfejtésre váró, ősi mintázat.
Takargatják magukat az utcán,
váratlan pillanatokban szisszennek fel.
Dadognak, gyermekek az új testben,
amit varázslóiktól kaptak.
Lefaragott darabjaik útszélre dobott
kacatok. Álmaikat a szél lopja el,
fiatalságukat a fák (kérges bőrt,
százhúsz év múltat adnak cserébe).
Azt mondják, a legtökéletesebb művek
madárrá változnak, amikor kivetik
magukat az ablakból.
Bőrükön kötelek hímzése.
Összeforrnak a bortól izzadó, kék árokkal.
Kezdetben nem tudtam, hogy varázsló.
Erdőben élt, és nekem ígérte az erdőt.
Házát felhők szövetéből építette,
mennyezetén agyag-Hold gyúlt,
és sárcsillagok. A kérges bútorok alatt
hétfejű sárkányok, bortól hörgő
szörnyetegek rejtőztek.
Éjszaka kezet emeltek álmaimra.
Az erdő hegyes fái megfojtották az
énekesmadarakat. Bokrai magzatpózban
álmodó boszorkányok. A hegyeket valaki
letörölte a láthatárról.
Homokot köpött a puszta.
Amikor látni akartam, mi van
a kitépett hegyek helyén, elővette vésőjét,
kihasította őket belőlem.
És arcomat átrajzolta, és hangomat a
szélnek adta, és dadogni és hallgatni
tanított. A nehéz jégesők hónapjában aztán
magzatot faragott hasamba.
Legyen sötétség, mondta,
és lett sötétség.
És savas gödrökké változtak a csillagok.
És este lett és reggel, és ő látta,
nagyon jó mindaz,
amit megalkotott.
Vissza a tetejére