Én évekkel ezelőtt elnéztem apámnak,

hogy csókolni próbálta szerelmem száját.

Azóta őszintébb vagyok már hozzá, ezért egy

ideje nem beszél velem, csak ügyvéddel üzen,

csak pert indít ellenem. Nem figyelem naponta

a postaládát, telefont, hogy levelet ír-e, hív-e.

Mindenkinek megvan a magához való szíve.

Jöttek aztán aljas és jámbor férfiak, fiúk,

és mind az ő ajkait kívánták el tőlem. Gyengéd

emberek voltak, hisz hazudtak, szájon is vágtam,

akinek sikerült. Kiderült, hogy egy hűtlen lánynak

mégsem hullik el a foga, mégsem sápad ki a színe,

s hogy mindenkinek megvan a magához való szíve.

Nagyon vidám nem voltam tőle, de csaltam

végül én is, igen. Egy szimpla pultoslányt faltam.

Hiába láttam, hogy baj van, már kevésbé érdekelt

valami mélynek a súlya, mint bármi könnyű felszíne,

mondom. Mindenkinek megvan a magához való szíve.

Nyalja bárki ajkainkat, szeressen akárki egymástól el,

nincs helye köztünk több fájdalomnak. Bűneink egymásra

ráhajolnak, mert egyformán vétkes már megcsalt és csaló;

de nyugodjál meg, van szívünk. Csak épp magunkhoz való.