Jáj, cica, egyemaszta
A konzorciumot Kondorciumnak hallja, számára annak van értelme.
Jájnak mondja a jajt, nem áll a tűvel sehogy, amit vidéke szénakazláról
lehetne. Szúrja pedig ez-az színszemét. Szarja szín, árokzsírja nem szemét.
Káneszmirdát a felszedők felszedék. A tű az szedőfej. A jáj az tájszó.
A Kondorcium felfújja táj-szelét. Színt jelöl, a szedő fejének színét,
amikor ezt a sort szedi, csokorba másokkal, konzorciumi tagoknak,
engeszvesztegetésül. Ismerősei közt akad színszemét fajta, az is lehet,
színmagyar, cseles, minden jájjal kent úrinép. Nem Kondorlatos,
hízelgő jájkák álmából csöngetik icit, picit. Egy engeszvesztegető nem áll
meg vidéke szénakazalszeme, színe előtt se. Sehogy nem kazaláll, amit
róla. Semhogy sem álkazal. A kazalállt kazallálnak hallja, számára annak
van értelme. Nem tudja a tű ahogyanját se, hátráltatja több minden.
Hátra állat álltatja, úgy hívja, Sehogyse. Az álltatjákat áltatjának hallja,
nem igazi hajó-végnek, számára annak van értelme. Sehogysének hívjáj
utóbbi macskáját. Tűfontos hívjáj-helyzetből született utóbbi név,
tűfontos hívjáj-helyzetben kérdezi kazalvalaki, hogy hívjájja azt a macskát,
azt az egyik utóbbit. Vidékhelyzetbe hogy hozná. Rávágja, sehogyse.
Attól kezdve Sehogyse, tűfontos helyzetszülte utóbbi macskája felkapva
fejét, üzen, jáj, hallgatni kíván Sehogyse nevére. Kondorcica haj,
hová lett havaj, vidéke havajában jobban bíz régente, mint ahogy bíz
mostanában, jáj. Mennyi is a magyar igazság, hallatja a konzorciumvirátus.
Stégente szeretné számolni parton az időt, de nem áll ott egy stég se,
jáj, közeli városában sem neki a zászló. Jájjó lesz szórend, jájjó lesz
a jájdejó, annak az állásáról beszél, sehogyse. Azt hinné ember, pedighogy.
Pedig semmijét a közeli város szinte sehogyse. A szintét el is hagyhatjuk,
csak tompítás végett jájkodik bele. Hogy az indulatok essenmenjenek
lejbelebb. Vidéke csak-csak, úgy ahogy, számára annak van értelme. Értelme
van még a kutyaszarszedésnek, mert feljön medermélyből az a szó,
hogy árokzsír, meg feljön a feledhetetlen káneszmirda, jáj. Városa vidékén
a kutyaszart árokzsírnak szedik meg káneszmirdának, micsoda feljövés,
naháthogymégis, árokzsír, káneszmirda, miért nem rögvest kutyaszar.
És nem is akart fejlövést mondani, pedig sehogyse szó, ami afelé nem lenne
elírható. Nincs is rá szó, a vidék egyik lényege, hogy minden Sehogyse
egyszer volt bután kutyavásár. A másik meg, hogy képszer ugyanabba
a folyóba mégiscsak képhetünk. Ha hiszünk a mélek mélekvándorlásában,
akkor az a mél, melyben közli közeli városa, hogy jobb, ha elmegy havajra,
nem is mélként létezik. Árokzsír az vagy káneszmirda a javából, a meg-
képzett különbség vidéke és városa közt. (Kondorciumnak nincs is mit
hozzátennie, a kép elképülten kazlódik be a tű celziusz fokába. Végleg.)
Vissza a tetejére