Elhalasztott vers
Kun Marcella itsenes (korr.: Itsenes) verseiből„A szőkére vakolt gótikus lányok mosolya
mégis felkél,
felragyog Barbaricum.”
Körmendi Lajos
mégis felkél,
felragyog Barbaricum.”
Körmendi Lajos
Nincs az az Itsen,
hogy az Elhalasztott vers megírását
el ne halasszam,
míg el nem hal a járvány,
el nem halasztja az intézkedő a szakszerű intézkedéseivel,
feledésbe ugyan nem merül,
de addigra se hír, se hamv, se írmag.
Addigra Itsen már nem ver ottal,
Itsen ittel ver,
itt kell lennemmel, ezen a vidékenemmel.
Itsen itteni verése szeretet.
Azon a vidéken, ha ő vagyok,
az Atyaúr vagyok, és egyszerre az Itsen.
Azért rossz ott nekem.
Ott nincs két Barbaricum, és egy az Itsen.
Itt ugyan néha több a kelleténél ebből is, abból is.
Néhanap ott maga a kellemetlen itseni helyzet hagy.
Itt maga a kellemetlen ottani.
Néhanap innen az odavágyó, onnan az ide.
Itsen kellemetlen helyzeteket teremt.
Kezdetben vala Barbaricum,
másnap világos sakkot ad, sötét a királyát fellöki.
Az égbolti idősávokat örökre visszaállítók
nem állnak szóba a szárazföld
és a növények leértékelését kezdeményezőkkel,
az égitesteket onlájn kiárusítók megvetik
a garázsboltban magukat sárga
földig leivó emberállatokat. Népszerű az Itsen borja.
A másnaposságot elnevezik vaságynapnak.
A hetedik nap kivétel, húsz óráig nem kell hazaérni.
Itsen szórakozása maradandó károkat okoz,
elszenvedünk héttel osztható traumákat.
Itsen megrázkódtat.
Fut velem egy vagy több rossz stresszekér’.
Itsen lenyomat, lidérces mesetény,
fénye annak a napnak itt is, ott is, megzaklattat.
Itsen pedig igyekszik jóban lenni velem,
az esőbe itt kiáll, villámot ott szóraztat,
nem mindennap traumáztat.
Addigra vagy megszűnik a Fészbuk,
és mindenki hülye lesz,
vagy átveszi a hatalmat, és attól lesz mindenki hülye.
Ezt azért fontos lenne tudni előre,
mert békedíjamat terv szerint Itsentől,
onlájn veszem át egy vaságynapon,
jelen jogrend szerint csak a Fészbuk közvetítheti.
Amikor köszönőbeszédemben azt mondom,
hogy az Elhalasztott vers olaj a tízre,
a parancsolatra gondolok,
Körmendi versében olajszőkítők lesznek
a korábban szőkére vakolt gótikus lányok,
az Elhalasztott versben a mottó a vakolt miatt fontos,
most nem a kolt, hanem az olt folytán,
lásd jelen jogrend.
Én Barbaricumban, a tyúkól előtt ülök,
Hernádkak is Barbaricumban fekszik,
onnan közvetíti jelen jogrend szerint a Fészbuk,
vagy Berekfürdőn a nyuggermedencében,
amit kétezertizenkettő őszén Szenti medencének
keresztelek az elhunyt emlékére,
akivel írótáborban jó párszor jó hosszan ücsörgünk ott,
Berekfürdő is Barbaricumban fekszik,
onnan is közvetíthet jelen jogrend szerint a Fészbuk.
Körmendiről nincs elnevezve medence,
ezért idén ősztől, Itsen engem úgy segéljen,
Körmendi medenceként kezdem emlegetni
az ikermedencék egyikét,
azt, amiben az egyik legemlékezetesebb írótábori,
éjszakai fürdőzésünk során,
kétezerkettőben Szenti egy lebegő testről azt hiszi,
hogy hulla,
pedig csak Oláh János lebeg ügyesen a vízen,
Szenti azt súgja nekünk,
a lebegő testtől távolabb fürdőzőknek,
hogy gyerekek, valami nagy balhét sejtek,
Lajos meg azt mondja, írjam meg,
látja, hogy mindennap írok a táborban,
legyen ez is közte, szülessen erről versemlék,
lesz is Valami nagy balhés vers,
közös barbaricumi relikvia.
Az Elhalasztott versben ennél több konkrét szónak
nem kéne esnie Körmendiről, Itsenről annál inkább,
kétezerkettőben Berekfürdőn hagyom
először a teremtőt Itsennek egy írásban,
és kábé húsz év múlva botlok bele
a Barbaricum nevű mappában,
amibe idéztem Körmendi verséből,
„Igazgyöngytallinn. Gyémántprága. /
Borostyánvarsó. Opálbukarest. Rubinszófia”,
s utánaírom, Kar Cagtopáz. Berekfürd Ősmaragd.
Hernád Kakakvamarin.
Bud Apestametiszt. Mis Kolccirkon.
A vezérnek az Elhalasztott versig akad
egy kis ideje, hogy megoldja,
az átoldottság mértéke legyen totális,
a fesz- és fésztelen csődület
úgy lappadjon le az apátiában,
akár a győztes gladiátorok.
Közben hullnak a parasztok védtelen,
a zárójelentésekre gyalogáldozatot írnak.
A futók szerint minden út romba veszett,
forradalmárok szedték fel a köveket.
Mint a kovid és Róma közt összefüggésre lelő
összeesküvéselmélet-gyártóként elhíresült
barbaricumi versfejlesztő kapom a békedíjat,
épp, mielőtt meghalok a vírus szövődményeként
fellépő koronária szindrómában.
Az Elhalasztott versben majd elmondom még egyszer,
úgy hangsúlyozva, hogy értsék
a kovid és a Barbaricumot életre hívó Róma között
a megérdemelt díjamat: koronária, Szind, Róma.
Azzal békítek ki minden ellentétet, hogy feltárom,
Szind közelében római kori régészeti lelőhely van,
Szindbád közelében Róma:
Huszárik Latinovits előtt Vittorio de Sicával tárgyal
a főszerep ügyében, és Rómában találkoznak,
szerintük Róma Barbaricum centruma,
ahol a tilalom Itsen ostora.
A magyarok szeretik, ha valamit tiltanak.
Például ha tilos Rómát látni, és meghalni,
akkor nem halnak meg, ha látják. Ilyen egyszerű.
Ilyen egyszerűn fogok lesántulni
Barbaricum centruma felé az Elhalasztott versben,
s mivel jó mankóhoz idő kell,
időszorításban jegyzem le majd,
és persze, hogy kihagyom
belőle a fent említett részeket. Az összeset.
Az Elhalasztott vers újbóli elhalasztása nem eshet meg.
A világkatasztrófa után a barbaricumi temetők
műköveiből előbb-utóbb drágakövek lesznek,
tisztára csak a Körmendi medencéből
leengedett vizekkel lehet mosni őket.
Erről kell szólni a versnek.
Arról, hogy feltámadáskor
szépeknek támadnak fel a bányarémek.
Akarom mondani, bányarómák.
A feltámadottak, ha meghalnak,
még egyszer nem támadnak fel,
Itsen itt rontja el az egészet. Mormolja magának:
az vagy, barátom, vesztes parti,
egy nagy csődtömeg. A chát. Bor ostyán.
Bűnbánatot vaságynapokon tart, rendre beszopál.
Vissza a tetejére