Géczi János

2024/1 - Vers a látványosságról; Vers az eltakart birodalomról2023/2 - 7; (E helyre örökre)2020/3 - 45. történet2019/2 - Rondó négy Sziveri-sorra2019/1 - Levélregény2017/4 - Horvát–magyar közös2017/3 - Emlékkép; Belező; Vízpart2005/2 - Szomj2004/4 - Női szentek és a rózsa2003/3 - 4 tanka2002/2 - Tetradrachma2000/4 - Cigányok2000/3 - Simonyi Imre

Simonyi Imre

A megérintettek és a megérintetlenek
a zongora a sarokasztal a Kék Macskában
egy magyar szó s a lúdnyakú üvegben zöldszilváni
- a lányok a cipő s amit úgy nevezett: haza.
Végül: a gyűrékeny kézelő és a koptatott pálca.
A fölsorolás közönyös agresszivitása.
A rend. A nyakkendőtű. A betűk -
amint osztják-szorozzák a maradék teret
s magukat sorokká rendezik.
Az akác amely hull mint a népviselet.

A részletet - engedelmes lakatot a házon - értem
s a rozsdaszín folt naplementéjét ott hagyom.
A város darabjaiban található
a szárnyaktól körberepült téglavárban
az alumínium érintésébe foglalt kanálban
a tekintetben amely bekerítette.

Vissza a tetejére