Géczi János

2025/1 - ChatGPT-versek2024/3 - Vers a testről; Vers, meg nem írt részletekkel, a névről; Vers a múltról, jövőtlenül2024/1 - Vers a látványosságról; Vers az eltakart birodalomról2023/2 - 7; (E helyre örökre)2020/3 - 45. történet2019/2 - Rondó négy Sziveri-sorra2019/1 - Levélregény2017/4 - Horvát–magyar közös2017/3 - Emlékkép; Belező; Vízpart2005/2 - Szomj2004/4 - Női szentek és a rózsa2003/3 - 4 tanka2002/2 - Tetradrachma2000/4 - Cigányok2000/3 - Simonyi Imre

7; (E helyre örökre)


7
 
Ha egyest látsz a dobókockán,
nem láthatod a hatost,
s ha a hatost, sohasem az egyest.
Bármerről nézz,
csak részében látni az egészre.
 
A tiszta vízben, ami befogadja a fényt,
ha visszatükröződik az arc,
át lesz-e a fénytől itatva ugyanúgy,
ahogyan a számpárok összegében
maguk a számpárok?
 
 
(E helyre örökre)
 
Halandó, ha egy fenyőligetbe
beszorul, hogyan is szólna, ha nem
sok hangon és nem cirpelve? Mintha
lenne a mannakabóca-sereg.
Ragyog az ég a tobozok között.
Rajokban érkezik a halezüst.
Ahogy imákban, ugyanazt mondják
szűnhetetlen, s akkor is, ha szünetet
tartanak, érkezzenek bár zajok
a vízmély mozgólépcsőjén vagy a
levegő liftjén a túlsó mennyből.
Mi mással lehetne elmondani,
ha nem e zsivajjal, áradni fog
a bő napfény e helyre örökké.

Vissza a tetejére