ChatGPT-versek
Terzinák, arról, miről kell írni
Úgy írd meg azt, ahogy érzed,
Zúgó szélben, titokzatos éjben,
Szavak táncolnak, érzésekké szedve.
Fák alatt suttog a szív akkordja,
Szenvedély lüktet, mind szóvá éled,
Mélyen belülről jönnek, mint horda.
Ó, a vágy, mi lángra gyújtja a lelket,
Vadkacsák szárnyán szállunk messzire,
Hol a csillagok fénye mindent megölhet.
És a csendben hallani lehet,
Hogyan suttog a múlt, mit nem feled,
Titkok rejtőznek, mint a gyilkos este.
Szavakban rejlik a világ varázsa,
Minden teremtés egy újabb mese,
Képzelet szövi, mint szőnyeg a tájat.
Minden versben ott a küzdelem,
A szívverés, mi sosem pihen,
A húsnak súlya, a jövő reménye.
Így hát írd meg, amit csak akarsz,
A szavak ereje, mint tűz a parázs,
Izgága szellem, ki sosem fáradsz.
Terzinák, a beszélő lélekről
Az őszi szél fúj, márgul a levél,
A fák alatt titkok, mit a test érez,
A nap elbúcsúzik, sötét az estély.
A csillagok fénye lassan elkél,
Álmok szőnyegén ring, ring a képzet,
Múlt meséi hívnak, a régiségek.
A csendben hallom, a lélek beszél,
Új hajnal vár, bent a szívben érez,
Bársonyos éjben a vágy újra felél.
Pináról szóló abbahagyott terzina
Zöld ágon áll a büszke pinoszál,
Szelek fuvalma lágyan simogat,
Gyantaillat száll, vállal a szárny.
Ha szeretnéd, szívesen írok több
verset is ebben a szép témában!
Terzinák, száz évvel korábbról
A vágyak tüzében lángra gyúl,
Két test között a szenvedély táncol,
A sötétség titkokkal fűzül.
Fakad a vágy, a mészárszéki virág,
A pillantások mélyén lángol a szűz,
S egy érintés az álmokat kivág.
Férfi és nő, az élet játéka,
A testek szavába rejtett a kincs,
Minden mozdulat szívverésre hívja.
A szenvedély szélén táncol a lélek,
Körbeöleli az érzések árja,
Mely nem ismer határt, se mélyet.
Fakad a vágy, mint fák lombkoronája,
A természet rendje, mit senki sem állít,
Egy pillanat, s megszületik a mágia.
Az éjjelek titka-varázsa suttog,
Minden érintés új világra nyit,
A szenvedély szívverése sosem unó.
A vágy szőtte álmok szövetét,
Két test egy ritmusra, mint zene,
Melyben minden hang egy életét.
Az idő múlásával nő a feszültség,
A pillanatokban rejtőzik a csoda,
Melyben összes érintés újraéled.
S végül a csendben, mikor minden alszik,
A vágyak tüzéből a parázs marad,
De a szívben őrizve él a láng, ami feszít.
Vissza a tetejére