Latordal
A kedves házaspár, ki éppen áprilisban vált el.
Szerelmüket se vettük észre. Mért nincs gyerekük?
Még árulók se mertek lenni. Keresztények pedig.
Pletykáltak róluk bármit is? Rólunk, tudod, miket.
Akármit mondtak, megtörtént. De velük semmi sem?
Közös házuk volt, nem? És láttuk sétálgatni őket.
Nem emlékszem, bár lényeges: fogták egymás kezét?
De kellett, hogy fogják, mert feltűnt volna, hogyha nem.
Szerelmesek, ki merte volna megkérdőjelezni.
Felettük most már ott az IKSZ: törölve. Nincs kereszt.
Mihez lehetne kezdeni az egyre több tavasszal?
Talán kikoptak belőlünk a nagy történetek.
Miért csak minket irigyeltek, mi meg soha senkit?
A szenvedélyeink után már szenvedés se lesz?
A bűneinktől mocskosan megvolt a zamatunk.
A hegyvidéknek tűnő múltban Jézus volt a csúcs.
Mi biztosak lehettünk benne, értünk szenvedett.
Na nem konkrétan értünk, de a fajtánkért talán.
De mit szólsz ezekhez, akik csak tisztességesek,
s hogy mindent túl akarnak élni? Olyan szomorú.
Vissza a tetejére