Zárszó, december
Magára vall, nem maga ellen,
uram, a jelen, a böszme érdek:
legyen a test, avagy a szellem,
magában ezek összeérnek.
Miért hajlong, akár a hínár,
vagy miért rezeg, akár az estfény?
Örömöket se kérve kínál
egy ecsetvonást az ősi festmény,
amelyen Hektor, s Hammurápi
már ugyanazon a kövön ülnek,
Imhotep és Akiva rabbi
napfényt könyörög az örök űrnek,
bár ez se boldog, az se biztos,
kacag Jézus, arámi repper,
hintázik Hermész Triszmegisztosz,
szakad a lánc, és az űrbe reppen.
Kit körbezár a vaskerítés,
töprenghet, hogyan is szabadulhat.
Tegeződjünk: ha ez szerint élsz,
nyalod a talpát a zsarnok úrnak.
Tudom, hogy versben ócska, durva
tanácsot adni: hogyha gáz van,
ne hagyd, hogy elgázoljon újra...
Állj rajtunk bosszút boldogsággal.
Vissza a tetejére