Legyünk-e vikingek? (Kötter Tamás: Vikingek)
Kötter Tamás: Vikingek. Kalligram Kiadó, Bp., 2023
„Olyan író akarok lenni, aki a lét kapuján dörömböl, s a lehetetlent kísérli meg.” Kosztolányi írói hitvallása a 20. század első felében még lehetséges és megvalósítható programot jelentett, ám a 21. században mindez (sajnos) kissé anakronisztikusan hat, de ami fontosabb, úgy tűnik, ez már megvalósíthatatlan. Véget ért a nagy történetek kora, egy kisszerűvé váló világban nincsenek már valódi hősök, de nincsenek igazi antihősök sem. Balzac ma már nem tudna „emberi színjátékot” írni, mert nincsenek egyértelműen besorolható figurák, nincs Vautrin, aki bűnözőként szembesítené a társadalmi elitet saját bűnével és hitványságával. Ma minden relativizálódott, nincs egyértelmű definíció a bűnre és hitványságra. Ez a „vikingek” világa. Ennek a világnak egyetlen mércéje van: a sikeresség. Az a sikeres, aki bármilyen eszközt felhasználva eléri célját. Aki sikeres akar lenni, az legyen ravasz, rejtse el valódi céljait, szándékait, ne legyenek gátlásai, hagyományos erkölcsi mércéi, felejtse el a részvétet és a szolidaritást.
A keresztény morál és etika előtti társadalmi lét rajzolódik ki Kötter Tamás Vikingek című regényében. Az igazi hős, a nietzschei értelemben vett emberfeletti ember, akit nem kötnek évszázados erkölcsi szabályok, nem hisz semmiféle keresztény életeszményben. Az élet új hőseinek más eszményei vannak: „Vegyük a kezünkbe akár a sagákat, Rígsbulát, az ősi mondákat, A Nagyságos szavát, azaz a Hávamált vagy a keresztény kortársak feljegyzéseit, valamennyiben felsejlik az eszményi északi férfialak, a dicsőséges, fiatal nemzetségfő, az átható tekintetű, szőke előkelőség, a minden harci fegyver olvasásához értő, félelem nélküli lovas és vadász; a vezér, aki legyőzi a férfiakat, és új földeket hódít meg magának, s akinek a fiából király lesz. Legyenek akár legenda szülte, akár történeti alakok, rendelkeztek a vikingek által leginkább megbecsült vonásokkal, s e tulajdonságok terén versengve egymást múlták felül. A mérleg egyik serpenyőjében ott volt a bátorság, az elszántság, a halál megvetése, a bőkezűség, az értelem, a hűség; a másikban pedig a kegyetlenség, a bosszúállás, a gúny, a gyűlölet és a fortély.” A regény első oldaláról vett idézet lényegében össze is foglalja a mű történetét. Dr. Mátrai Csaba, a fia, dr. Mátrai Dezső és Lang Krisztián tudatosan vagy ösztönösen vikingek akarnak lenni. A regény cselekményét e három férfi sorsa rajzolja ki, és sorsukon keresztül feltárul Magyarország története is a 2000-es évek első felében. A könyv persze a három főszereplő társadalmi beágyazódottsága miatt a budapesti felső középosztály nézőpontjából megírt história.
Nyilvánvalóan fontos kérdés az elbeszélői nézőpont, az írói narráció. Kötter nem foglal állást, nem ítélkezik, ő csak néz, lát és regisztrál. Az abszolút szenvtelen, külső nézőpont megteremti az objektivitás, hitelesség látszatát. Az egyértelmű, hogy a szerző mélyen ismeri ezt a világot, kíváncsi e világ szereplőire, mert általuk valami mást, az egyéni sorsoknál fontosabb, általánosabb dolgot kíván megjeleníteni. A Mátrai Dezső-féle típusok régóta foglalkoztatják, korábbi, hasonló témájú novellái mintegy előtanulmányai a regénynek.
A Vikingek, meglátásom szerint, egy nagyszabású kísérlet arra, hogy minden nehézség és lehetetlenség ellenére mégiscsak szülessen egy, a világunkat a maga totalitásában bemutató regény. Lehetséges ez ma? Kérdéses, hogy egy adott kort, egy adott világot egyetlen társadalmi csoporton keresztül hitelesen be lehet-e mutatni, Kötter mindenesetre kísérletet tesz rá.
Szóval, három sors, három egymásba fonódó história. Dr. Mátrai Csaba indítja a történetet valamikor a Kádár-kor végén. Ő már nem a műveletlen, ideológiailag elkötelezett pártkáderek körébe tartozik. Tanult, nyelveket beszélő értelmiségi, aki tudásával elsősorban saját karrierjét építi. A rendszer elitjéhez tartozik, egy külkereskedelmi cég alkalmazottjaként beutazta az egész világot, mellesleg jelentéseket írt az elhárításnak. Korábbi pozíciója sodorja a baloldali pártelit holdudvarába, ahol nélkülözhetetlen gazdasági tényezővé válik mint a privatizációs folyamat egyik lebonyolítója (mintha Borvendég Zsuzsanna monográfiáiból lépett volna elő). Feleségét természetesen elhagyja más nőkért, bár bőkezűen ellátja anyagi javakkal, csakúgy, mint kamaszodó fiát, Dezsőt. Habzsolja az életet, minden vágyát kielégíti, miközben vagyona egyre gyarapodik. Az öncélú hedonizmus szimbóluma, aki fiának, ritka találkozásaikkor, ezt a „viking” mintát közvetíti.
Az ifjú Mátraiból hiányzik apja kíméletlensége, elsősorban a történelem érdekli, környezetét is történelmi személyiségeken keresztül azonosítja. Legfőbb problémája a szexuális frusztráció, amelyről kétségbeesetten vall pszichológusának. Apja hedonizmusára vágyik, ám a kiszemelt nők elérhetetlenek számára. Még nem viking, még képtelen vágyai tárgyát megszerezni. Házassága Jutkával igazából kényszerből történt, nem társra vágyott, hanem valakire, aki szexuális vágyainak tárgya lehet.
Lang Krisztián, aki Dezsőt megismerteti a Vikingekkel, szintén az apjáéhoz hasonló életszemléletet közvetíti. Nők, siker, hatalom. Élete simábban indult, mint Mátraié. Rajongtak érte a nők, kihasznált minden adódó lehetőséget, de hosszú távú koncepciókban nem gondolkodott, a pillanatnak, a jelennek élt. A regény kezdetén, miként Mátrai, ő is a negyvenes éveiben jár, nős, de házassága boldogtalan. Dezső a szomszédja, valamiféle barátság vagy inkább jószomszédi viszony fűzte őket össze. Ő az aktívabb, ő viszi magával Dezsőt a Belgába. Itt szembesülnek először saját helyzetükkel: a kiszemelt nők, miután megtudják, hogy nős emberek, visszautasítják őket. Lang keserű kifakadása egy elrontott, félresikerült élet beismerése. „Ez az egész, úgy, ahogy van, el van baszva, mindent tönkretett a monogámia meg a kereszténység a lelkifurdalással – magyarázta kudarcuk okát a feldúlt, minden ízében remegő Lang.” „A vikingek azok igen…Azok aztán nem zavartatták magukat. Ha megkívántak egy nőt, egyszerűen a falhoz nyomták. És ha híres harcos volt az illető, a másik férfi még megtiszteltetésnek is vette, ha megtermékenyítette az asszonyát. Ez volt az igazi élet, nem?!” A kudarc Mátrai számára inspirációvá válik, új életet kíván magának teremteni. Ebben apja lesz segítségére, aki időközben visszaszorult a második vonalba, de még mindig jelentős befolyással rendelkezik. A számára már elérhetetlen célokat fiával akarja megvalósíttatni, érdekből és játékból. Innentől kezdve Mátrai Dezső visszavonhatatlanul rálép a vikinggé válás útjára, megbuktatja a Public Invest vezérigazgatóját, Hajdú Istvánt, hogy a helyére léphessen. A lelki átalakulást megelőzi a testi, magával rántja az edzőtermek világa, külsőleg valódi vikinggé gyúrja magát. Apja példáját követi, szeretőket tart, megszerzi magának a legszebb nőket, hogy azután mint elhasznált, ócska tárgyakat el is dobja őket. Autója is státuszszimbólum, erőt és hatalmat sugárzó Porsche.
A beteljesedés utolsó állomása a másik viking, Lang feleségének, Angélának az elcsábítása: „Készült erre a napra. Bátorság, elszántság, halálmegvetés, bőkezűség és hűség; a sok szép viking eszmény és tulajdonság mellett minden igazi északi, így Mátrai jellemének is megvoltak az árnyoldalai: kegyetlenség, bosszúállás, gúny, gyűlölet, fortély. És Mátrai farsang óta már nemcsak gúnyolta és megvetette Langot, de egyenesen gyűlölte, és bosszút forralt ellene. – Azt mondta, hogy joga van hozzám, mert ő egy igazi harcos, aki bárkinek elveheti az asszonyát – folytatta sipítozva Lang felesége.” Megtörténik a végső identifikáció is, pszichológusa kérdésére Ragnar Lodbrokként azonosítja magát.
A regény története nagy ívű szerkezetbe ágyazódik, a hat rész a Vikingek televíziós sorozatra rímel. A regényidő alapvetően lineáris jellegű, ezt néha töri meg a múltbeli események felidézése. Az elbeszélés folytonosságát a tipográfiailag is eltérő vallomások szakítják meg. Minden szereplő, Mátrai Csabát kivéve, pszichológushoz jár. Az ott elhangzott beszélgetések önreflektív gesztusok, a szereplők próbálják önmagukat elhelyezni a világban, próbálják értelmezni, sikertelenül, egész létezésüket. A pszichológus részben státuszszimbólum, részben viszont egy lehetséges támasz, kapaszkodó a szereplők számára. Tisztában vannak ugyan vele, hogy a beszélgetések révén semmi nem fog megoldódni, de számukra elegendő a megoldás illúziója. Az egész életük is illúzió, ezért teremtenek maguknak szerepeket. A viking életszemlélet hirdetése ráadásul még infantilis is, a saját egzisztenciális alapjukkal szembenézni képtelen, éretlen emberek értelmetlen játéka. Nem más ez, mint az önmaguk elől való menekülés. Az élet „vikingjeinek” valójában rendkívül tragikus életük van, a hódítás és a hedonizmus mögött az üresség, a semmi fenyegető réme húzódik. Ezekből az életekből minden metafizikai távlat hiányzik. Az Isten nélküli létezés kíméletlen kritikája Kötter regénye, éppen ezért folytathatatlan. Ez az élet ennyi. Nincs tovább. Mint ahogyan a regényben lévő sorsok is véglegesek és lezártak. Semmi nem fog már történni, marad a hedonizmusba fulladt boldogtalanság.
Vissza a tetejére