Exterritórium
„Miféle belső bomlás”
Sz. J.: A vesztesek
Sz. J.: A vesztesek
Ahogy eljön a hétvége, amilyent itt van a szombat,
minden héten, hónapról hónapra, évről évre, jaj,
csak nehogy lebetegedjen az ember, jaj, nehogy
ágynak essen az ember, mert akkor vége, akkor
felkopik az álla, kiesik, passz, a forgalomból, nem
virágélet az övék, nem leányálom, nem szombat
esti zsúr, nem könnyűlovassági galopp, elmenni
hétvégén, hét közepére hazaérni, hétvégéig túl is
adni a holmin, állni a betonasztalok mögött a piacon,
nézni az arcokat, a jövő-menőket, kínálgatni az árut,
majd továbbadni valakinek, piacozó embereknek,
s jaj, indulni vissza megint, még ki se hűlt jóformán
a szék a buszon, amin ültél, hétről hétre, hónapról
hónapra, évek óta, jaj, hordani a mirelit dolgokat,
pulykát, fagyasztott csirkét, őrölt húst, sajtot, zacskós
laskát, vegetát, cigarettát, panírozott halat, pelenkát,
máskor kávét, mosóport, raschelzsákokat, tavasszal
virágmagot, karácsonyra szaloncukrot, húsvétra
csokinyuszit, mikor minek van a szezonja, s mikor
min lehet többecskét keresni, újabban, ó, jaj, jaj,
gyermekcuccokot, fehérnemüköt, mert ez hoz a
legtöbbet a konyhára, s el sem romlik az úton,
nem büdösödik meg, s nem is olyan nehéz az áru,
hogy szakad le a két karod tőle, ó be sokszor váltott
színt az őrölt hús a tizennégy órás út alatt, alig lehetett
túladni rajta, mert finnyásak az emberek, reklamálnak,
nem teccik, de jön a másik, elviszi ő, valamelyiknél
csak megmarad végül, ó, jól lenni a vezetőkkel, hogy jó
hely legyen a buszon, a csomagoknak is, akármennyi
is van, legyen helyük mindig, mert a sofőr mondja meg,
hogy kinek hol a helye, me’ hogy a buszba’ megvannak
az állandó zugok is, eldugásra, ezt is ő intézi, ó, ha volna
munka itthon, ki foglalkozna ilyesmivel, kellene a
nyavalyának, púpnak hátul az egész, a Lelőtt elvtárs
idején legalább vót, pénz es került, nem sok, de vót,
semmit nem lehetett kapni akkoriba’, csak pult alatt,
de mindent be lehetett szerezni, s mindent el lehetett
intézni, csak a szájra kellett vigyázni, me’ könnyen
megverethette, ha járt, a felső az alsót, jaj, nem
leányálom az utazás, a gürcölés, a rizikó a határon, a
taksa ide-oda, az idegeskedés, hogy elveszik a holmit,
vagy belépecsételnek a pasaportodba, s nem jöhetsz
hónapokig, osztán a diszkontokba, piacokra való járkálás,
lótás-futás, napra lenni az árakkal, mi hol olcsóbb,
mi az, amin a legtöbbet lehet keresni otthon, mi éri
meg, mi nem, az állandó átvá’tás forintra, jaj, ha nem
figyelmes az ember, átcseszik, s nem keresett semmit, ó,
nem leányálom, nem virágélet, nem is igen éri meg, de nincs
micsinálni, Istenem, nem dicsekedünk, nem panaszkodunk,
nem siránkozunk, csak nem könnyű, nem leányálom…
Vissza a tetejére