Az igazságot; Belefáradva a világba
Az igazságotCinka István tanár úrnak Zagyvarékasra
Az igazságot dolgos kezű
emberek közt tanultam.
Nem gyűrött könyvekből,
kinyüstölt iskolapadban.
Beleláthattam a világba,
mit kell tennem érte.
Szavaim egyenesen szóljanak,
mindenki megértse.
Kiálljanak igazuk mellett,
ne beszéljenek félre.
Meg is esküdjenek rá,
kézfölemelve az égre.
Belefáradva a világba
Szőnyegek leterítve
a küszöb elé, be a konyhába,
asztal elé,
sáros lábbal megközelíteni se volt szabad,
nem még bakancsával
rálépni apámnak.
Mert akkor már
hozhattam is a fateknőt,
abba vizet, anyám kezében a gyökérkefe
hadd csuszkolja ki a piszkot.
Csak amikor már
magára maradt a teknővel, mosással,
nem volt tovább, befejezte.
Hiszen én már hol voltam akkor,
hol nem voltam,
s ő belefáradt a világba,
arcra bukott a kibomló szőnyegrojtokba,
lábra állni se tudott többet.
Vissza a tetejére