Megbeszélték a sorsom; Ami a másé
Megbeszélték a sorsomDiósgyőr, 1930-as évek
Kiknek a cipőnyomaira látok,
ahogy a születésem előtti időben
épp mennek át az úton?
Dohánybolt üzletelt akkor a sarkon.
Anyám és apám sietnek valahová.
Talán vissza az állványok közé,
szálláshelyükre, a cementeszsákokra.
Hisz mindjárt beesteledik,
s még nem volt idejük enni se ma.
De majd ezután, mielőtt lefeküdnének
a malterosláda mellé.
Benne a keverőlapát,
ami mintha a gyerekük lenne,
s napközben dolgoztatni lehet,
mint majd engem,
ne szelekkel rendetlenkedjek
a tanyasi úton.
Ők már megbeszélték a sorsom,
nem tudván,
védelmemre minden szavam segítségül hívom.
Hogy azután dombra fel,
onnan le:
fülem mellett a légáramlatok
hadd süvöltsenek!
Ami a másé
Zimonyi Zoltánnak
Arra vágyakoztunk csupán,
megélhessünk a magunk kenyerén.
Aki többet óhajtana magának,
dolgozzon is meg azért.
Nem vitt rá a kapzsiság,
hogy elorozzuk, ami a másé.
Nem tartozunk számadással,
bárkinek is adósa lennénk.
Talpalatnyi földet a lábunk alá,
nem akartunk többet a világból.
A bocsánatkérés, akikre tartozik,
azokon kéressék számon.
Vissza a tetejére