Átlagos délelőtt; Vigyázzak magamra
Átlagos délelőttFélszegség húzódzkodik,
mintha félne tőlem.
Nem úgy a kíváncsiság,
vizslat, aztán már
fönt tekintget a fán.
Az ajtó előtt sóhajt nagyot
a nyújtózkodás,
nemrég ébredhetett fel.
Abaújba átkiáltok hozzá.
Kalász László tanít arrafelé:
az iskola zsivajjal teli,
a kapuig kihallani.
Ahol kerítéslécek lökdösődnek,
nem férnek egymástól:
valaki nem tud rájuk szólni?
Átlagos délelőtt van.
Az úton szél kutyagol.
Süt a nap is.
(Kalász László a Hetek költőcsoport tagja volt)
Vigyázzak magamra
Mindennapjaim,
akik rám köszöntök reggelente,
s megkérdezitek, hogy aludtam,
kell-e valamiben segíteni,
számíthatok rátok,
mint a szomszédokra,
ha valami miatt bajban vagyok.
Elbeszélgetek veletek,
többet tudtok rólam, mint az orvosok.
Fazekamba belenéztek,
mit kavargatok bennük,
kíváncsiskodtok, mi az ebédem,
vacsorára marad-e.
Adjak magamra, ne úgy nézzek ki mindig,
mint egy ágrólszakadt!
Mi lesz a takarítással? – néztek széjjel,
nehogy elhanyagoljam azt is.
Éjszakára hagytok csak magamra.
Majd holnap találkozunk, nyugtattok meg.
Vigyázzak magamra!
Csak akkor a küszöb is vigyázhatna,
szólnék vissza legszívesebben.
Minduntalan ne botlanék bele.
Vissza a tetejére