Markó Béla

2025/1 - Okosóra2024/3 - Halandóság2024/2 - Erdélyi családtörténet2023/4 - Válaszlevél Csokonainak2023/3 - Erdélyi kép2022/4 - Szerelmes anapesztusok2022/1 - Embernagyság; Kiszámolós2021/1 - Hófoltok2020/4 - Maszkok2020/2 - Kincs2020/1 - Az erdőn túli lét2019/4 - Áthallásos vers2019/3 - Indíték; Hiszékeny test2019/1 - De a győztesek2018/4 - Könyörgés görög istenekhez2018/2 - Pókerarc2018/1 - Amikor érkezem2017/4 - Kész regény2017/3 - Inkontinencia2017/1 - Csak kék2016/4 - Bent árnyékot vet; Amnézia; Nyári apokrif2015/4 - Erdélyi dal2015/3 - Túl sok fény2014/4 - Mintavétel; Árnyékok a kertben; Hozott anyagból2014/3 - Édes száj2013/3 - Exegézis; A Földközi-tengeren Annával, Balázzsal; Szünet2013/2 - Tanítás, Átadás2012/4 - Utolsó ítélet, Anyag, Ugyanaz2011/4 - Vendégségben az Égei-tengeren, Nem ő zenél, Őszi reggel Annával, Körülírás, Igézet

Halandóság

Aknay János: A Megváltó, 2009,
                       vászon, akril, 75,5 x 55 cm, magángyűjtemény
 
Így kell talán elképzelni a reggelt,
hogy önmagától elválik a nap,
hiszen amiből éppen kiszakadt,
vagy azt is mondhatnám, ahonnan felkelt,
 
ugyancsak ő volt, mert nélküle nincsen
az égvilágon semmi, csak sötét,
de megvilágítja anyja ölét,
és általa lesz a semmiből minden,
 
mint rég kihunyt szénből tűzláng megint,
ahogy fellobban, de még nem tekint
reánk, csak megkísérel végre formát
 
ölteni, s most történik meg vele,
amire vágyott már, egy fekete
öröklét helyett fényes halandóság.
 

Vissza a tetejére